2007. december 1., szombat

Goldpants

Ajánlás: Bill Bray emlékének, Lobonak, Wayne Naginnek, M. Basheernak és mindazoknak, akiknek még a nevét sem ismerjük

Ismét turnéztak. Egy – két koncert már lement, de az énekes szokás szerint még tökéletesíteni akart valamit. A testőrök többsége rezignáltan vette tudomásul, próbáltak figyelmes képet vágni, de igazából pokolian unták. Most a munka is lazább volt, a szállodában voltak és csak a ruhatervező meg a sminkes volt a lakosztályban – a világhírű énekest és „vérebeit”, a testőrséget leszámítva. És még csak dühös sem volt a kliens, majd később a zenészekkel meg a porondmesterrel. Na, az szép műsor lesz. Egy testőr, az „új fiú” érdeklődött csak. Még nem volt hozzászokva a munkastílushoz. „Mennyei tutti tökély”. 1000% alá nem adhatták. Ők sem, az asszisztensek és többi munkatárs sem, és magától még többet várt el a sztár. A „tűzkeresztségen”, az első koncerten már átesett az új srác. Wayne szinte felnevetett, ahogy visszagondolt a szituációra.
A Boss levágtázik a színpadról:
- Szar volt. A beállításokon változtatni kell. A fényen állítani kell. Az átöltözések hogy a fenébe tarthatnak ilyen sokáig? A közönség fele hazamegy, mire kiérek a szünet után. A színpad illesztéseinek is jobbnak kell lenniük.
És, mindezt azután, hogy a közönség örjöngött, a lányok sikítoztak, és hajukat tépték. A magyar srác halkan megkérdezte egy testőrtársától:
- Rossz napja van?
- Á, turnézunk. Csak a szokásos. Sőt, majdhogynem elégedett volt. Majd észreveszed, ha igazán rosszul sikerül. Akkor maradunk újrapróbálni.
- Újrapróbálni?! Ami nem sikerült?
- Nem. Az egészet.
A srác döbbent arcát látva akkor nagyot nevettek, a boss biztonságos távolságban volt az öltözőjében. Most viszont Wayne nem mert kockáztatni. Igaz, hogy csak ruhapróba, de mégsem kéne tovább idegesíteni a klienst.

- Michael, - szólt az énekes a ruhatervezőhöz, aki már előre félt, hogy a másik mit talált ki már megint, amit neki ruhaformába kéne önteni. - Szóval Michael, mi lenne, ha a nadrágot egy icipicit szűkebbre vennénk?
- A Billie Jean-eset? OK, tényleg kissé lötyögött rajtad múltkor, bár, ha kicsit többet ennél, nem kéne változtatni.
- Nem, én arra az aranyszínűre gondoltam.
A sminekes lány köhögőrohamot kapott. A testőrök összenéztek. A ruhatervező az égre emelte a tekintetét. Nem normális. Most már biztos.
- Ha csak egy hajszálnyit beljebb veszek belőle, lereped rólad a konzert közepén. Mit a közepén, az első mozdulatnál.
- Akkor csak egy fél hajszálnyit. Adni akarok a rajongóimnak.
A testőrcsapat legfrissebb tagja csuklott egyet. Adni? Talán elvenni. Márhogy az eszüket.
- Figyelj, így se tudom, hogyan tudod magadra erőltetni. Akár egy szál alsónadrágban is kiállhatnál, mert ez a nadrág többet mutat, mint takar. Képtelenség.
- Ati! Bocs, még mindig nem tudom rendesen kimondani a neved. Szóval, szerinted nem túl zárt a fellépőruhám?
Ez csapda volt a javából. Akármit mond, jó nem sül ki belőle. A többiek hetekig fognak rajt röhögni. Esteleg valamelyik YANA-lány megmenti. A tegnapi is elég necces szitu volt. És a boss még többet akar magából mutatni. Isteni lesz. Beengedik a csajokat, majd kiírják a stadionra, hogy zárt osztály. Na jó, megpróbál diplomatikus maradni.
- Ezt nektek kell tudnotok. Mindenesetre, ha egy hozzánemértő véleményét figyelembe veszed, Budapestig ne változtass. Vagy ha mégis, inkább engedjetek ki abból a naciból.
- De.. De miért? Nem tetszik? Vagy... Magyarországon törvénytelen lenne?
- Végül is nem, de ismerem a magyar lányokat...
- Lehet, hogy nekem is meg kéne őket ismerni közelebbről?
Istenem, mért vállaltam el ezt a melót?! És még a telefonja is megszólal. Mike int neki, hogy vegye fel nyugodtan, és mutogat, hogy ki is mehet, vannak elegen.
- Úgysem tudtok magyarul...
- Hallo, idegosztály! … Nem, azért annyira nem szörnyű. … Minden OK, csak – turné. Le kell tennem!
Úristen, ez megint mit csinál?! Waynnel ketten ugranak oda. OK, tényleg nem ártott kinyitni az ablakot. Viszont a lenti „sátortábor” azonnal rázendített, és ezt persze Mike nem hagyhatja ki. Derékig kint lógott az ablakon.
- Nem mehetnénk le?
Perszeeee. Még mit nem?! Jobb meg sem szólalni, majd Wayne talán le tudja beszélni erről a marhaságról. Megszólal a lakosztály készüléke.
- Boss, a zenészek megjöttek.
- Hát, akkor majd máskor. És a ruhapróbának is vége.
Van isten! Ezegyszer megúszták. Miért nem a pamplonai bikafuttatásra akar menni, az sokkal veszélytelenebb, mint 2000 megőrjített rajongó.

További történetek

Nincsenek megjegyzések: