Az ötletet Dilia (itt található) novellája adta
Ha valaki most megpillantott volna, biztosan azt hiszi, szobor vagyok. Némán és sötéten álltam a ház háta mögötti kertben, akár egy árnyék. A telihold fénye elnyomta a csillagok gyenge pislákolását, ezüstös fénybe vonva mindent. A fehér virágokat, a bokrokat, még a szökőkút is mintha folyékony ezüsttel lett volna töltve. Csak az én gondolataim voltak feketék, mint a szurok. A telihold mindig is nagy hatással volt rám, de azóta a bizonyos éjszaka óta valósággal a megszállottja vagyok. Imádom a kékesszürke derengést, a sápadt-arany fényudvart, a csillogó ezüst korongot – és egyben gyűlölöm és félem is. Kellemes borzongással telve várom hogy megteljen a Hold, és rettegek tőle, mikor végre teljes pompájában látom. Különös módon mindig is a nőkre emlékeztetett: folyton változik, és mégis, minden formájában lenyűgöző.
2074et írtunk, illetve írtak, én már régóta nem számoltam. Mint minden teliholdkor, ilyenkor is emlékek töltötték ki az agyamat, a gondolataimat, a szívet és a lelkemet, ha még volt nekem olyan. Még a legoptimistább pillanataimban is kételkedtem benne. Azon a bizonyos éjszakán eladtam. Az emlékeimbe temetkeztem most is – nekem aztán volt bőven. 116 év minden gyönyöre, keserűsége és borzalma az ereimben kavargott. Ha bárkit megkérdeznék, hogy mit gondol a vámpírokról, szemberöhögne. Nem léteznek. Középkori babona.
Na persze, ne gondolja senki, hogy egy valódi vámpír ellen használ a fokhagyma, a szenteltvíz, vagy hogy nem látszik a tükörképük. Hogy egy vámpír házában nagy valószínűséggel nem fogsz tükröt találni, annak más oka van. Nem, nem vagyok vámpír. De majdnem. Minden gyötrelmem azon a bizonyos éjszakán kezdődött, mikor ötvenévesen tüdőgyulladással haldoklottam.
Egy vámpír a saját véréből adott innom, így mentette meg az életemet. Vagy veszejtett el mindörökre. Nézőpont kérdése. Akkor éjszaka csak egy furcsa álomnak tűnt, de másnap a nő még mindig az ágyamban volt, és a torkán egyértelműen látszott a seb. Néhány óra múlva eltűnt az életemből örökre. Örök fiatalságot kaptam, örök életet és örök magányt. El kellett hagynom a gyermekeimet, az otthonomat és a hivatásomat. Mit gondolnak, megérte?
Ahogy visszagondoltam arra a nőre, magamon éreztem a simogatását. A telihold kiélesítette az érzékeimet. Az orrlyukaim kitágultak, szinte éreztem a nő parfümjét, az ereim kidagadtak, a szívem zakatolt. Hirtelen elöntött a düh. Persze, ezek az erőszakhullámok is attól a „vámpírcsóktól” datálhatók. Dühös voltam rá, mert becsapott, és dühös voltam magamra, mert még mindig vágytam rá. Egyetlen pillanatra, vagy inkább egy pillanat törtrészére szabadjára engedtem a dühömet, és máris összeroppant a kezemben a vékony üvegpohár. Káromkodva húztam ki két szilánkot a tenyeremből, majd lenyaltam a vörösborral kevert pár csepp vért. Néha nem tudok neki ellenállni.
Sóhajtottam, és visszamentem a házba. Nem volt nagyon sötét, a hold fényénél tökéletesen láttam mindent. Az ablakon visszatükröződött az arcom. Elfordultam. Ezért nincsenek nálam tükrök. 116 éves vagyok, és mégis, egy nappal sem nézek ki idősebbnek ötvennél. Örök élet. Örök fiatalság. Keserűen legyintettem egyet. Inkább örök átok.
Egyéb történetek
2008. január 28., hétfő
2008. január 21., hétfő
Sunset driving
Erotikus tartalmú írás. 18 éven felülieknek!
Megállt a dombtetőn. Hülye ötlet volt idehozni a lányt, még ő is rosszul érezte magát, hát még a kedvese! Pedig a táj gyönyörű volt. A Figueroa Mountain ott magasodott mögöttük, dús erdők, szántóföldek és legelők váltották egymást. Már akkor elhatározta, hogy elhozza ide a barátnőjét, mikor először járt erre, pedig nem vidám ügyben jött. Ügyvéd volt, és a kliense nagy bajban volt. Volt kliense nem egyszerűen errefelé lakott: a birtoka alattuk terült el. Hatalmas farm, mindennel, amire csak vágyni lehet. Azóta az ügy megoldódott, és a kliense gyermekeivel együtt elutazott. Kiszálltak a kocsiból. Az ügyvéd némán nézte a lenyugvó nap fényében fürdő tájat. Kívülről semmi változás nem látszott, de a volt védencének aurája nélkül valahogy üresnek tűnt minden. Milyen ironikus, gondolta. A hegyet arany színekben fürdetik a nap utolsó sugarai, a csúcs, a virágok ragyognak – a birtok a völgyben pedig már árnyékba borult.
Kedveséhez lépett, és hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet a lány arcáról.
- Néha szinte hallani a zenét… - suttogta a nő.
A férfi elfojtott egy szitkot. Tudhatta volna. A kedvesét még jobban megrázta a kirándulás, mint őt magát. Hiszen annyi közös volt a nőben és volt kliensében! Két fekete énekes, érzékeny művészlélekkel megáldva – megverve. A férfi tudta, ha továbbmennének az úton, a ranchen mindenki szívesen fogadná őket. Minden adva lenne egy romantikus álomrandihoz: egy 18. századi, fából faragott karusszel, egy klasszikus vagy egy vígjáték a moziban – csak kettejüknek, gyertyafényes vacsora, lovaglás vagy akár csónakázhatnának is a tavon. „Mindössze” az a tény rontaná el végérvényesen a romantikus hangulatot, hogy a tulajdonos, mint valami száműzött hagyta el az otthonát.
- Menjünk? – kérdezte az ügyvéd a nőtől.
- Azért a naplementét megvárhatjuk.
A lány bekapcsolta az autórádiót, de lehalkította, hogy senkit és semmit ne zavarjanak, és a kocsi motorháztetejére ült. A vöröslő napkorongot nézte. Micsoda érzelgős marha vagyok, gondolta magában a férfi, de azért még szedett pár szál virágot. A virágokkal megcsiklandozta a lány nyakát, egy sötétsárgát pedig a hajába tűzött.
- Szép vagy.
- Képzelem. Kisírt szemekkel…
A férfi egy csókkal hallgattatta el. A nő visszacsókolt, olyan odaadással, ahogy csak ő tud. Levetette a férfi zakóját, és a fűre dobta. A ruháján keresztül simogatta a férfit. Talán tényleg perverz, hogy egy nálánál jócskán idősebb pasira bukik, na de azok a vállak! És az az átható, kék szempár! A férfi ezüst hajkoronáját pedig mindenki csodálta. A nő felnyögött. Partnere teljes odaadással kényeztette. Erős kezei voltak. És ügyesek is, meg kell hagyni. Kissé eltolta magától a férfit.
- Akarod?
Az csak akkor kapott észbe.
- Úristen, bárki megláthat minket! – a szavainak kissé ellentmondott, hogy nehezen vette a levegőt.
- Overruled. You may answer!
- Ha valaki erre jön, tuti meglát minket!
- Nem, hacsak fel nem kapcsolod a kocsi reflektorait.
- Azt akarod, hogy a kemény földre fektesselek? – úgy gondolta, szerelme ennél többet érdemel. A legjobbat.
- Te is lehetsz alul! – bökte meg nevetve a férfi hasát. – A fű elég puha.
Ismét a férfihoz lépett. Az szorosan átölelte, és mélyen belélegezte a nő hajának illatát. Ez a nő tudja, hogy kell megőrjíteni! Tessék, itt áll 55 évesen, elismert ügyvédként, és a Figueroa Mountain Road mellett fog egy szép nyári este lezavarni egy menetet. Már tessék – lássék módra sem ellenkezett, mikor a nő kézenfogva vezette a földre dobott zakóhoz. Ráült, és az ölébe húzta a lányt. Az egy gyors mozdulattal kibújt a szűk topból, és maguk mellé dobta. A férfi inge hamarosan ugyanott kötött ki. Gyorsan lekerült róluk minden ruhadarab. A kaliforniai nyárutóban még éjjel sem volt hideg. A lány elfeküdt. Olyan volt, mint egy árnyék, vagy mint egy hajlékony testű fekete párduc. Félig lehunyt szemhéja alól hívogatóan nézett a férfira.
- Tényleg nem akarlak összetörni.
- Bolond vagy. Nem vagyok porcelánbaba.
- Azért csak ülj rám. Te akartál lovagolni, nem? – A nő már napok óta próbálta elcsalni egy közeli lovasudvarba.
- Bolond! – lökte oldalba a férfit. – Imádlak!
- Én is téged.
A férfi szerelme fölé hajolt. „Hős lovagom. Az igazság bajnoka” mosolyodott el magában a nő. Borostyánszínű szemei egészen összeszűkültek, ahogy a kedvese megcsókolta. Szenvedélyesen. Ismerték egymás minden porcikáját, mindketten arra figyeltek, hogy a másiknak a lehető legnagyobb gyönyört adják. A férfi hatalmas tenyere alatt eltűnt a nő lapos hasa.
- Gyere! – búgta a lány.
- Nem. Most te jössz.
A nő a férfi széles mellkasára támaszkodott, és szerelmére nevetett.
- Na gyerünk, csődör!
Előrehajolt, és megcsókolta. Habár az ő ötlete volt, egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nehogy valaki arra tévedjen, aztán már nem érdekelte semmi más, csak a „vágta” a „csődörével”.
Már majdnem elaludt a férfi erős karjaiban, mikor az a fülébe súgta:
- Menjünk, mielőtt ránktörnek.
Gyorsan felöltöztek. A lány még egy utolsó pillantást vetett a csillagos égre, és a kocsihoz indult. Hazafelé a férfi a kezét végig a lány combján nyugtatta. Egy csapat fiatal jött velük szembe drága sportkocsival.
- Ezt megúsztuk.
- Meg. – vigyorgott a lány, megcsókolta a férfit. – Had irigykedjenek.
Egyéb történetek
Megállt a dombtetőn. Hülye ötlet volt idehozni a lányt, még ő is rosszul érezte magát, hát még a kedvese! Pedig a táj gyönyörű volt. A Figueroa Mountain ott magasodott mögöttük, dús erdők, szántóföldek és legelők váltották egymást. Már akkor elhatározta, hogy elhozza ide a barátnőjét, mikor először járt erre, pedig nem vidám ügyben jött. Ügyvéd volt, és a kliense nagy bajban volt. Volt kliense nem egyszerűen errefelé lakott: a birtoka alattuk terült el. Hatalmas farm, mindennel, amire csak vágyni lehet. Azóta az ügy megoldódott, és a kliense gyermekeivel együtt elutazott. Kiszálltak a kocsiból. Az ügyvéd némán nézte a lenyugvó nap fényében fürdő tájat. Kívülről semmi változás nem látszott, de a volt védencének aurája nélkül valahogy üresnek tűnt minden. Milyen ironikus, gondolta. A hegyet arany színekben fürdetik a nap utolsó sugarai, a csúcs, a virágok ragyognak – a birtok a völgyben pedig már árnyékba borult.
Kedveséhez lépett, és hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet a lány arcáról.
- Néha szinte hallani a zenét… - suttogta a nő.
A férfi elfojtott egy szitkot. Tudhatta volna. A kedvesét még jobban megrázta a kirándulás, mint őt magát. Hiszen annyi közös volt a nőben és volt kliensében! Két fekete énekes, érzékeny művészlélekkel megáldva – megverve. A férfi tudta, ha továbbmennének az úton, a ranchen mindenki szívesen fogadná őket. Minden adva lenne egy romantikus álomrandihoz: egy 18. századi, fából faragott karusszel, egy klasszikus vagy egy vígjáték a moziban – csak kettejüknek, gyertyafényes vacsora, lovaglás vagy akár csónakázhatnának is a tavon. „Mindössze” az a tény rontaná el végérvényesen a romantikus hangulatot, hogy a tulajdonos, mint valami száműzött hagyta el az otthonát.
- Menjünk? – kérdezte az ügyvéd a nőtől.
- Azért a naplementét megvárhatjuk.
A lány bekapcsolta az autórádiót, de lehalkította, hogy senkit és semmit ne zavarjanak, és a kocsi motorháztetejére ült. A vöröslő napkorongot nézte. Micsoda érzelgős marha vagyok, gondolta magában a férfi, de azért még szedett pár szál virágot. A virágokkal megcsiklandozta a lány nyakát, egy sötétsárgát pedig a hajába tűzött.
- Szép vagy.
- Képzelem. Kisírt szemekkel…
A férfi egy csókkal hallgattatta el. A nő visszacsókolt, olyan odaadással, ahogy csak ő tud. Levetette a férfi zakóját, és a fűre dobta. A ruháján keresztül simogatta a férfit. Talán tényleg perverz, hogy egy nálánál jócskán idősebb pasira bukik, na de azok a vállak! És az az átható, kék szempár! A férfi ezüst hajkoronáját pedig mindenki csodálta. A nő felnyögött. Partnere teljes odaadással kényeztette. Erős kezei voltak. És ügyesek is, meg kell hagyni. Kissé eltolta magától a férfit.
- Akarod?
Az csak akkor kapott észbe.
- Úristen, bárki megláthat minket! – a szavainak kissé ellentmondott, hogy nehezen vette a levegőt.
- Overruled. You may answer!
- Ha valaki erre jön, tuti meglát minket!
- Nem, hacsak fel nem kapcsolod a kocsi reflektorait.
- Azt akarod, hogy a kemény földre fektesselek? – úgy gondolta, szerelme ennél többet érdemel. A legjobbat.
- Te is lehetsz alul! – bökte meg nevetve a férfi hasát. – A fű elég puha.
Ismét a férfihoz lépett. Az szorosan átölelte, és mélyen belélegezte a nő hajának illatát. Ez a nő tudja, hogy kell megőrjíteni! Tessék, itt áll 55 évesen, elismert ügyvédként, és a Figueroa Mountain Road mellett fog egy szép nyári este lezavarni egy menetet. Már tessék – lássék módra sem ellenkezett, mikor a nő kézenfogva vezette a földre dobott zakóhoz. Ráült, és az ölébe húzta a lányt. Az egy gyors mozdulattal kibújt a szűk topból, és maguk mellé dobta. A férfi inge hamarosan ugyanott kötött ki. Gyorsan lekerült róluk minden ruhadarab. A kaliforniai nyárutóban még éjjel sem volt hideg. A lány elfeküdt. Olyan volt, mint egy árnyék, vagy mint egy hajlékony testű fekete párduc. Félig lehunyt szemhéja alól hívogatóan nézett a férfira.
- Tényleg nem akarlak összetörni.
- Bolond vagy. Nem vagyok porcelánbaba.
- Azért csak ülj rám. Te akartál lovagolni, nem? – A nő már napok óta próbálta elcsalni egy közeli lovasudvarba.
- Bolond! – lökte oldalba a férfit. – Imádlak!
- Én is téged.
A férfi szerelme fölé hajolt. „Hős lovagom. Az igazság bajnoka” mosolyodott el magában a nő. Borostyánszínű szemei egészen összeszűkültek, ahogy a kedvese megcsókolta. Szenvedélyesen. Ismerték egymás minden porcikáját, mindketten arra figyeltek, hogy a másiknak a lehető legnagyobb gyönyört adják. A férfi hatalmas tenyere alatt eltűnt a nő lapos hasa.
- Gyere! – búgta a lány.
- Nem. Most te jössz.
A nő a férfi széles mellkasára támaszkodott, és szerelmére nevetett.
- Na gyerünk, csődör!
Előrehajolt, és megcsókolta. Habár az ő ötlete volt, egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nehogy valaki arra tévedjen, aztán már nem érdekelte semmi más, csak a „vágta” a „csődörével”.
Már majdnem elaludt a férfi erős karjaiban, mikor az a fülébe súgta:
- Menjünk, mielőtt ránktörnek.
Gyorsan felöltöztek. A lány még egy utolsó pillantást vetett a csillagos égre, és a kocsihoz indult. Hazafelé a férfi a kezét végig a lány combján nyugtatta. Egy csapat fiatal jött velük szembe drága sportkocsival.
- Ezt megúsztuk.
- Meg. – vigyorgott a lány, megcsókolta a férfit. – Had irigykedjenek.
Egyéb történetek
2008. január 14., hétfő
Cím nélkül
Erotikus tartalmú írás. 18 éven felülieknek.
Csak remélni tudta, hogy kedvenc énekese felbukkan a klubban. Jó és drága hely, de nem túl feltűnő, és észrevétlenül lehet érkezni és eltűnni. Viszont ilyen hely még volt pár a városban, és még álruhában sem érezhette magát teljes biztonságban a férfi. A lány mégis remélte, hogy legalább láthatja, esetleg táncolhat vele. Mennyei lenne! Úgy gondolta, ezer férfi közül is megismerné. Viszont lassan éjfél, és senki „gyanús alak”. A lány a pulthoz ment. Valaki meglökte, majdnem elesett, de egy kéz megfogta a karját.
- Jól vagy?
- Igen, köszi.
- Meghívhatlak valamire?
- Köszi. Curaçao-narancsot kérnék.
A férfi magának vodkát rendelt. Smirnoff. Van ízlése.
- Hogy hívnak?
- Vicky. És téged?
- Mike.
- Michael? Szép név.
- Kösz, de maradjunk a Mike-nál. Van kedved táncolni?
- OK, menjünk.
A lány szíve kihagyott egy pillanatra. Ismerős volt neki a két nagydarab néger, akik az italukhoz telepedtek. Felettébb ismerős. Nem volt ideje töprengeni, mert a férfi átölelte és magához vonta. Ő a vállára hajtotta a fejét, és élvezte a zenét, és hogy a férfi gyengéden, de magabiztosan vezeti. Lassanként szorosabb lett az ölelés, a férfi végigsimította partnere hátát, majd a lány hosszú, mézszőke hajába túrt. A lány válaszul hozzásimult. Kihagyott a lélegzete, mikor megérezte a nyakán a férfi leheletét. A lány felsóhajtott. A férfi megcsókolta.
- Ha nem tetszik, most szólj!
A lány csókkal válaszolt. A csókjuk egyre követelőzőbb lett.
- Döntsd el, maradjunk, vagy lelépjünk?
- Menjünk!
- Biztos? Később nincs reklamáció!
- Menjünk már!
A férfi észrevétlenül intett a pultnál álldogáló két alaknak. Mire kiértek, a bejárat előtt állt egy limuzin. A férfi a hotel portájára szólt telefonon.
- Vitessen kérem hűtött pezsgőt az 5ös lakosztályba. Egy üveggel, és hozzá négy poharat. – majd a lányhoz fordult – Kettőt nem kérhetek. Bonyolult ügy.
A lakosztályban már be kellett vallania:
- Mielőtt még bármit is… Ezt nézd meg… - dobta a lánynak az útlevelét. – Igen, valódi. És nem is lopott.
A lány először meg sem tudott szólalni. Méghogy egy tánc! Itt áll kedvenc énekese, álmai férfija előtt, annak lakosztályában, elég egyértelmű céllal. És khm.. egyértelmű bizonyítékkal arra, hogy tetszik a férfinak.
Ha most elárulja, hogy a férfi rajongója, lőttek az éjszakának, mindkettőjükének, és rövid úton ajtón kívül találja magát. Ha lefekszik vele, az csak egy éjszaka lesz, és mindig úgy tartotta, hogy a kevesebb több. Ha szó nélkül kisétál, talán szörnyen megbántja kedvencét, mint férfit. A férfi látta a lány hezitálását, de nem tudhatta, min töpreng.
- Megértem, hogy sokkol, de gondolom, érted, hogy nem állhatok ki a diszkó közepére… Lemosom az álcám, ha úgy döntesz, addig eltűnhetsz, senki nem állít meg. De ha maradsz, igennek veszem… - Ezzel eltűnt a fürdőszobában.
A lány döntött. Vesszenek az illúziók. Még Michael Jacksonnak is joga van a szexhez.
A férfi után ment. Az már lemosta az álcájának nagy részét, a gesztenyebarna paróka a földön hevert és a sötétzöld kontaktlencséket is kiszedte. Mezitláb, farmerban és kigombolt ingben állt a tükör előtt.
- Segíthetek?
- Szóval maradsz?
- Baj? Ha jól emlékszem, te hoztál fel.
- Tudom, csak meglepődtem. Úgy tűnt, letaglózott a hír.
- Csodálkozol Michael? Vagy maradjunk a Mike-nál?
- Ahogy akarod. Mielőtt tényleg úgy döntesz, hogy maradsz, a szabályok a következők: Soha, senkinek nem beszélsz erről az éjszakáról. Reggelre el kell tűnnöd. Valamelyik testőr hazavisz. És csak egy éjszaka. Elfogadod? Tudom, követelőzőnek tűnök, de muszály.
- Rendben. És megértem, miért van erre szükség.
- Akkor… Most kimennél? A pezsgő… Szolgáld ki magad nyugodtan. És keress valami zenét, választék van.
- Hogy érted, hogy menjek ki? A villanyt is kapcsoljam le?
- Igen, légyszi.
- Szeretnéd, mi? Amikor szobára kell vinni valakit, akkor nem vagy szégyenlős, de hogy lássalak, azt már nem?! – A lány a férfihoz lépett és mélyen a szemébe nézett.
- Nézd, én… Egyáltalán, mi a fenének magyarázkodok? Egyszerűen nem szeretek mások előtt levetkőzni! – Smink nélkül az arcán és a kigombolt ing alatt a mellkasán is látszott, hogy foltos a bőre. A lány, a Michael rajongója lévén tudta, miről van szó, és hogy a férfi mennyire szégyelli ezt a bőrbetegséget. Viszont nem árulhatta el magát.
- Ezért? – kérdezte, és finoman megcsókolta az egyik foltot a férfi mellén, aki megremegett a gyengéd érintéstől. – Fejezd be, de én akarlak levetkőztetni. Addig töltök pezsgőt.
Keresgélt a CD-k között, végül egy romantikus válogatás mellett döntött. Elővigyázatosságból a maradék két poharat is összekoszolta, és a minibárhoz ment. Gyümölcsöket és tejszínhabot tett az éjjeliszekrényre, majd az ágyra dőlt, és várta élete legmeglepőbb éjszakájának folytatását. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy most még nem késő elmenni, de utált volna megfutamodni. Nem is tudta, mit szeretett volna jobban: ha átlagos lenne az ideáljával, vagy ha csodálatos szerető lenne a férfi. Mindenesetre, felejthetetlen lesz, az biztos. Ha nem is kapcsolta le a lámpát, azért takarékra állította a fényerősséget. Végre felbukkant a férfi. A lány először összehúzta a szemét, mert látta, hogy partnere kisminkelte magát, de ahogy a kezére pillantott, megnyugodott. Csak az arcát festette ki a férfi. Micheal az ágyhoz lépett, és a lány elé térdelt. A lány felállt.
- Segítesz? – kérdezte, és a ruhájára mutatott.
Michael óvatosan lehámozta róla a csinos koktélruhát. A lányon már csak fekete csipkemelltartó és ugyanolyan színű csipkebugyi maradt.
- Most én jövök.
A férfi másik inget vett fel, fehér selyeminget, de a kézelőt kigombolva hagyta. Szemlesütve állt, miközben a lány lassan gombolta ki az inget, minden gomb helyére puszit adva. Aztán az öv következett, majd a nadrág gombja és cipzárja. Ennél már remegett a keze. Hogy leplezze zavarát, hátrább lépett, úgy csodálta a férfit és a „művét”.
- Hú, ez elképesztően jól áll neked.
A férfi észrevette, hogy a lány kicsit zavarban van, ez magabiztosabbá tette őt. Átkarolta a lányt, szájon csókolta, majd a nyakán csókolta meg, aztán lassan végighúzta a fogait a lány vállán. Ekkor a lány megállította.
- Had folytassam!
Lesimította a férfi válláról az inget, és hagyta, hogy a földre hulljon. A nadrágot is lehúzta az énekes keskeny csípőjéről. Ismét a férfi vette át a kezdeményezést.
- Gyere, üljünk az ágyra. A pezsgőd – adta a lány kezébe az egyik poharat. A lány a franciaágy túlsó felére helyezkedett.
- Félsz tőlem?
- Nem, csak…
- Akkor csúnyának találsz?
- Jézusom, dehogy is… Azt hittem, zavar, ha…
- Mit gondolsz, ha nem akarom, hogy hozzám érj, felhozlak?
A lány a férfi karjaiba fészkelte magát.
- Férfi vagyok, pont annyira, mint bárki más.
- Sokkal inkább férfi vagy. – A lány félénken megérintette a férfi combját. – Jó izmos csülkeid vannak.
A férfi felnevetett.
- Ezt még senki nem mondta nekem. Mármint hogy csülök. De tetszik. Kösz.
Egyszerűen nem tudta elhinni. Itt fekszik Michael Jackson ágyán, az énekes karjában, feje a férfi vállán, egyik kezében pezsgő, másik keze Michael térde fölött. Michaelnél szintén pezsgő van, a szabad keze pedig az ő hasán nyugszik. És mindketten csaknem meztelenek! A férfi ekkor a pezsgőbe mártotta egyik ujját, végighúzta a lány kulcscsontján, majd lenyalta. Letette a pezsgőt, és „megtámadta” a lány melltartóját.
- Nem, Michael… Elől…
- Mit elől?
- Elől van a kapocs.
- Ravasz! – végre sikerült kikapcsolnia. – Szépek a melleid.
- Köszi. Örülök, hogy tetszenek. Szabad?
- Persze, garázdálkodj nyugodtan. – mosolygott a férfi.
A lány először félve, majd egyre bátrabban simogatta partnere mellkasát. Ezután az ajkaival cirógatta a férfi felsőtestét.
- Te most kínozni akarsz? – nyögött a férfi.
- Abbahagyjam?
- N..e..e..
A lány válaszul gyengéden a férfi combjába harapott.
- Most viszont hagyd abba! Nem rohanunk. Tessék szépen elfeküdni.
Telepakolta a lány testét gyümölcsökkel, és elkezdte leeszegetni róla. A lány teste megfeszült, ahogy a férfi ajkai és nyelve csiklandozták. Michael elővett a párna alól egy marék óvszert.
- Öt? Ez aztán az önbizalom!
- Inkább több, mint kevesebb. Most viszont megszabadítalak ettől az apróságtól.
A lány közben megkaparintotta a tejszínhabot.
- Had nézzem, hogy áll neked a fehér! Illetve, előtte vedd le szépen ezt itt!
Immár mindketten meztelenek voltak. A lány befújta tejszínhabbal a férfi testét.
- Jujj, ez hideg!
- Akkor gyorsan lenyalom. A világért sem szeretném, hogy megfázz. – incselkedett a
lány. Csak ekkor tudatosult benne, hogy a férfi meztelen. Mez-te-len. Elvörösödött, de lopva végignézte a férfi testét tetőtől talpig. Az szintén elpirult, mikor elkapta a lány tekintetét.
- Mértéket veszel?
- Nem, bocsáss meg, nem akartalak megbámulni. Csak… Nem gondoltam volna, hogy ennyire férfias vagy. Nem… Nem arra gondoltam. Hanem.. Arányos, izmos vagy.
- Ez esetben megengedem, hogy nézz.
Magához húzta a lányt, beletúrt hosszú hajába, majd simogatni kezdte. A lány hallgatta a férfi gyors szívverését. Ami azt illeti, más jelét is adta az izgatottságnak. A lány végigsimította a férfi oldalát, le a derekán, a csípőjén és végig a combja külső oldalán, majd vissza a férfi belső combján, végül a férfi szerszámán „felejtette” a kezét. A férfi felnyögött. Hanyatt döntötte a lányt, és most ő kényeztette. Egyik kezével lefogta a lány csuklóit.
- Ne siesd el. Hagyd, hogy vezesselek.
Elengedte a lány kezét, és a háta alá csúsztatta a tenyerét. Kissé megemelte a lány felsőtestét, hogy jobban hozzáférjen. Másik kezével a lány arcát cirógatta. Forró lehelete borzongatta a lány bőrét. Nyelvével partnere mellbimbóit kényeztette. Majd a kezét elvette a lány arcától, végigsimította a lány testét, kissé szétnyitotta lány combjait, és hosszú ujjaival izgatni kezdte.
- Milyen forró vagy!
- Gyere! Akarlak. Most.
- Segítesz? – a férfi az óvszer csomagolásával vesződött.
Ráfeküdt a lányra, és lassan beléhatolt.
- Mondd ki a nevemet. Kérlek.
- Michael… Igen, Michael…
A férfi kivárt pár másodpercet, míg a lány megszokja a méretét. Először lassan, majd, ahogy a lány felvette a ritmust, egyre gyorsabban mozgott. Minden önuralmát összeszedve megvárta, hogy a lány kielégüljön, és csak utána élvezett el. A könyökére támaszkodott, de a lány visszahúzta.
- Maradj csak. Nem vagy nehéz. – miközben a férfi hátát simogatta, a fülébe súgta – Csodálatos vagy. Majd szólj, ha mennem kell.
- Annyira nem kell sietni.
A férfi a lány háta alá csúsztatta a kezeit, és átgördült vele. Most ő volt alul, a lány pedig rajta feküdt.
- Nem vagyok nehéz?
- Nem. Nem vagyok papírból. Megisszuk a maradék pezsgőt?
- Rendben.
Egyéb történetek
Csak remélni tudta, hogy kedvenc énekese felbukkan a klubban. Jó és drága hely, de nem túl feltűnő, és észrevétlenül lehet érkezni és eltűnni. Viszont ilyen hely még volt pár a városban, és még álruhában sem érezhette magát teljes biztonságban a férfi. A lány mégis remélte, hogy legalább láthatja, esetleg táncolhat vele. Mennyei lenne! Úgy gondolta, ezer férfi közül is megismerné. Viszont lassan éjfél, és senki „gyanús alak”. A lány a pulthoz ment. Valaki meglökte, majdnem elesett, de egy kéz megfogta a karját.
- Jól vagy?
- Igen, köszi.
- Meghívhatlak valamire?
- Köszi. Curaçao-narancsot kérnék.
A férfi magának vodkát rendelt. Smirnoff. Van ízlése.
- Hogy hívnak?
- Vicky. És téged?
- Mike.
- Michael? Szép név.
- Kösz, de maradjunk a Mike-nál. Van kedved táncolni?
- OK, menjünk.
A lány szíve kihagyott egy pillanatra. Ismerős volt neki a két nagydarab néger, akik az italukhoz telepedtek. Felettébb ismerős. Nem volt ideje töprengeni, mert a férfi átölelte és magához vonta. Ő a vállára hajtotta a fejét, és élvezte a zenét, és hogy a férfi gyengéden, de magabiztosan vezeti. Lassanként szorosabb lett az ölelés, a férfi végigsimította partnere hátát, majd a lány hosszú, mézszőke hajába túrt. A lány válaszul hozzásimult. Kihagyott a lélegzete, mikor megérezte a nyakán a férfi leheletét. A lány felsóhajtott. A férfi megcsókolta.
- Ha nem tetszik, most szólj!
A lány csókkal válaszolt. A csókjuk egyre követelőzőbb lett.
- Döntsd el, maradjunk, vagy lelépjünk?
- Menjünk!
- Biztos? Később nincs reklamáció!
- Menjünk már!
A férfi észrevétlenül intett a pultnál álldogáló két alaknak. Mire kiértek, a bejárat előtt állt egy limuzin. A férfi a hotel portájára szólt telefonon.
- Vitessen kérem hűtött pezsgőt az 5ös lakosztályba. Egy üveggel, és hozzá négy poharat. – majd a lányhoz fordult – Kettőt nem kérhetek. Bonyolult ügy.
A lakosztályban már be kellett vallania:
- Mielőtt még bármit is… Ezt nézd meg… - dobta a lánynak az útlevelét. – Igen, valódi. És nem is lopott.
A lány először meg sem tudott szólalni. Méghogy egy tánc! Itt áll kedvenc énekese, álmai férfija előtt, annak lakosztályában, elég egyértelmű céllal. És khm.. egyértelmű bizonyítékkal arra, hogy tetszik a férfinak.
Ha most elárulja, hogy a férfi rajongója, lőttek az éjszakának, mindkettőjükének, és rövid úton ajtón kívül találja magát. Ha lefekszik vele, az csak egy éjszaka lesz, és mindig úgy tartotta, hogy a kevesebb több. Ha szó nélkül kisétál, talán szörnyen megbántja kedvencét, mint férfit. A férfi látta a lány hezitálását, de nem tudhatta, min töpreng.
- Megértem, hogy sokkol, de gondolom, érted, hogy nem állhatok ki a diszkó közepére… Lemosom az álcám, ha úgy döntesz, addig eltűnhetsz, senki nem állít meg. De ha maradsz, igennek veszem… - Ezzel eltűnt a fürdőszobában.
A lány döntött. Vesszenek az illúziók. Még Michael Jacksonnak is joga van a szexhez.
A férfi után ment. Az már lemosta az álcájának nagy részét, a gesztenyebarna paróka a földön hevert és a sötétzöld kontaktlencséket is kiszedte. Mezitláb, farmerban és kigombolt ingben állt a tükör előtt.
- Segíthetek?
- Szóval maradsz?
- Baj? Ha jól emlékszem, te hoztál fel.
- Tudom, csak meglepődtem. Úgy tűnt, letaglózott a hír.
- Csodálkozol Michael? Vagy maradjunk a Mike-nál?
- Ahogy akarod. Mielőtt tényleg úgy döntesz, hogy maradsz, a szabályok a következők: Soha, senkinek nem beszélsz erről az éjszakáról. Reggelre el kell tűnnöd. Valamelyik testőr hazavisz. És csak egy éjszaka. Elfogadod? Tudom, követelőzőnek tűnök, de muszály.
- Rendben. És megértem, miért van erre szükség.
- Akkor… Most kimennél? A pezsgő… Szolgáld ki magad nyugodtan. És keress valami zenét, választék van.
- Hogy érted, hogy menjek ki? A villanyt is kapcsoljam le?
- Igen, légyszi.
- Szeretnéd, mi? Amikor szobára kell vinni valakit, akkor nem vagy szégyenlős, de hogy lássalak, azt már nem?! – A lány a férfihoz lépett és mélyen a szemébe nézett.
- Nézd, én… Egyáltalán, mi a fenének magyarázkodok? Egyszerűen nem szeretek mások előtt levetkőzni! – Smink nélkül az arcán és a kigombolt ing alatt a mellkasán is látszott, hogy foltos a bőre. A lány, a Michael rajongója lévén tudta, miről van szó, és hogy a férfi mennyire szégyelli ezt a bőrbetegséget. Viszont nem árulhatta el magát.
- Ezért? – kérdezte, és finoman megcsókolta az egyik foltot a férfi mellén, aki megremegett a gyengéd érintéstől. – Fejezd be, de én akarlak levetkőztetni. Addig töltök pezsgőt.
Keresgélt a CD-k között, végül egy romantikus válogatás mellett döntött. Elővigyázatosságból a maradék két poharat is összekoszolta, és a minibárhoz ment. Gyümölcsöket és tejszínhabot tett az éjjeliszekrényre, majd az ágyra dőlt, és várta élete legmeglepőbb éjszakájának folytatását. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy most még nem késő elmenni, de utált volna megfutamodni. Nem is tudta, mit szeretett volna jobban: ha átlagos lenne az ideáljával, vagy ha csodálatos szerető lenne a férfi. Mindenesetre, felejthetetlen lesz, az biztos. Ha nem is kapcsolta le a lámpát, azért takarékra állította a fényerősséget. Végre felbukkant a férfi. A lány először összehúzta a szemét, mert látta, hogy partnere kisminkelte magát, de ahogy a kezére pillantott, megnyugodott. Csak az arcát festette ki a férfi. Micheal az ágyhoz lépett, és a lány elé térdelt. A lány felállt.
- Segítesz? – kérdezte, és a ruhájára mutatott.
Michael óvatosan lehámozta róla a csinos koktélruhát. A lányon már csak fekete csipkemelltartó és ugyanolyan színű csipkebugyi maradt.
- Most én jövök.
A férfi másik inget vett fel, fehér selyeminget, de a kézelőt kigombolva hagyta. Szemlesütve állt, miközben a lány lassan gombolta ki az inget, minden gomb helyére puszit adva. Aztán az öv következett, majd a nadrág gombja és cipzárja. Ennél már remegett a keze. Hogy leplezze zavarát, hátrább lépett, úgy csodálta a férfit és a „művét”.
- Hú, ez elképesztően jól áll neked.
A férfi észrevette, hogy a lány kicsit zavarban van, ez magabiztosabbá tette őt. Átkarolta a lányt, szájon csókolta, majd a nyakán csókolta meg, aztán lassan végighúzta a fogait a lány vállán. Ekkor a lány megállította.
- Had folytassam!
Lesimította a férfi válláról az inget, és hagyta, hogy a földre hulljon. A nadrágot is lehúzta az énekes keskeny csípőjéről. Ismét a férfi vette át a kezdeményezést.
- Gyere, üljünk az ágyra. A pezsgőd – adta a lány kezébe az egyik poharat. A lány a franciaágy túlsó felére helyezkedett.
- Félsz tőlem?
- Nem, csak…
- Akkor csúnyának találsz?
- Jézusom, dehogy is… Azt hittem, zavar, ha…
- Mit gondolsz, ha nem akarom, hogy hozzám érj, felhozlak?
A lány a férfi karjaiba fészkelte magát.
- Férfi vagyok, pont annyira, mint bárki más.
- Sokkal inkább férfi vagy. – A lány félénken megérintette a férfi combját. – Jó izmos csülkeid vannak.
A férfi felnevetett.
- Ezt még senki nem mondta nekem. Mármint hogy csülök. De tetszik. Kösz.
Egyszerűen nem tudta elhinni. Itt fekszik Michael Jackson ágyán, az énekes karjában, feje a férfi vállán, egyik kezében pezsgő, másik keze Michael térde fölött. Michaelnél szintén pezsgő van, a szabad keze pedig az ő hasán nyugszik. És mindketten csaknem meztelenek! A férfi ekkor a pezsgőbe mártotta egyik ujját, végighúzta a lány kulcscsontján, majd lenyalta. Letette a pezsgőt, és „megtámadta” a lány melltartóját.
- Nem, Michael… Elől…
- Mit elől?
- Elől van a kapocs.
- Ravasz! – végre sikerült kikapcsolnia. – Szépek a melleid.
- Köszi. Örülök, hogy tetszenek. Szabad?
- Persze, garázdálkodj nyugodtan. – mosolygott a férfi.
A lány először félve, majd egyre bátrabban simogatta partnere mellkasát. Ezután az ajkaival cirógatta a férfi felsőtestét.
- Te most kínozni akarsz? – nyögött a férfi.
- Abbahagyjam?
- N..e..e..
A lány válaszul gyengéden a férfi combjába harapott.
- Most viszont hagyd abba! Nem rohanunk. Tessék szépen elfeküdni.
Telepakolta a lány testét gyümölcsökkel, és elkezdte leeszegetni róla. A lány teste megfeszült, ahogy a férfi ajkai és nyelve csiklandozták. Michael elővett a párna alól egy marék óvszert.
- Öt? Ez aztán az önbizalom!
- Inkább több, mint kevesebb. Most viszont megszabadítalak ettől az apróságtól.
A lány közben megkaparintotta a tejszínhabot.
- Had nézzem, hogy áll neked a fehér! Illetve, előtte vedd le szépen ezt itt!
Immár mindketten meztelenek voltak. A lány befújta tejszínhabbal a férfi testét.
- Jujj, ez hideg!
- Akkor gyorsan lenyalom. A világért sem szeretném, hogy megfázz. – incselkedett a
lány. Csak ekkor tudatosult benne, hogy a férfi meztelen. Mez-te-len. Elvörösödött, de lopva végignézte a férfi testét tetőtől talpig. Az szintén elpirult, mikor elkapta a lány tekintetét.
- Mértéket veszel?
- Nem, bocsáss meg, nem akartalak megbámulni. Csak… Nem gondoltam volna, hogy ennyire férfias vagy. Nem… Nem arra gondoltam. Hanem.. Arányos, izmos vagy.
- Ez esetben megengedem, hogy nézz.
Magához húzta a lányt, beletúrt hosszú hajába, majd simogatni kezdte. A lány hallgatta a férfi gyors szívverését. Ami azt illeti, más jelét is adta az izgatottságnak. A lány végigsimította a férfi oldalát, le a derekán, a csípőjén és végig a combja külső oldalán, majd vissza a férfi belső combján, végül a férfi szerszámán „felejtette” a kezét. A férfi felnyögött. Hanyatt döntötte a lányt, és most ő kényeztette. Egyik kezével lefogta a lány csuklóit.
- Ne siesd el. Hagyd, hogy vezesselek.
Elengedte a lány kezét, és a háta alá csúsztatta a tenyerét. Kissé megemelte a lány felsőtestét, hogy jobban hozzáférjen. Másik kezével a lány arcát cirógatta. Forró lehelete borzongatta a lány bőrét. Nyelvével partnere mellbimbóit kényeztette. Majd a kezét elvette a lány arcától, végigsimította a lány testét, kissé szétnyitotta lány combjait, és hosszú ujjaival izgatni kezdte.
- Milyen forró vagy!
- Gyere! Akarlak. Most.
- Segítesz? – a férfi az óvszer csomagolásával vesződött.
Ráfeküdt a lányra, és lassan beléhatolt.
- Mondd ki a nevemet. Kérlek.
- Michael… Igen, Michael…
A férfi kivárt pár másodpercet, míg a lány megszokja a méretét. Először lassan, majd, ahogy a lány felvette a ritmust, egyre gyorsabban mozgott. Minden önuralmát összeszedve megvárta, hogy a lány kielégüljön, és csak utána élvezett el. A könyökére támaszkodott, de a lány visszahúzta.
- Maradj csak. Nem vagy nehéz. – miközben a férfi hátát simogatta, a fülébe súgta – Csodálatos vagy. Majd szólj, ha mennem kell.
- Annyira nem kell sietni.
A férfi a lány háta alá csúsztatta a kezeit, és átgördült vele. Most ő volt alul, a lány pedig rajta feküdt.
- Nem vagyok nehéz?
- Nem. Nem vagyok papírból. Megisszuk a maradék pezsgőt?
- Rendben.
Egyéb történetek
2008. január 6., vasárnap
Goldpants - English
Dedicated to Wayne Nagin, Lobo, M. Basheer, to the loving memory of Mr. Bill Bray and to all those, whose name we don't know
They were on tour again. A couple of shows were already behind their backs, but the singer still wanted to perfect some bits and pieces – business as usual. As the bodyguards could not do else but take each day as it comes and even thought most of them were bored to death, they still tried their best to look at least somewhat interested. Work was less stressed, in the safety of a hotel suite, no one else around but the make-up artist, wardrobe designer, the world-famous-entertainer and his „bloodhounds” his guards. The world famous entertainer widely known for his slight obsession with perfectism: their client. He wasn’t even angry, that will happen afterwards, when the stage director comes in for the meeting, that surely will be a show on its own. Only one guard was honestly eager to pay attention, the new-be. He wasn’t yet used to life around here. „Footsteps of divine perfection”, no one could have ever gone below 100% performance. Neither the management team neither all the others nor himself, he demanded the most from himself. The new boy has already survived the baptism, his first concert. Wayne couldn’t help laughing remembering that evening.
Boss ran off stage like a maniac:
- Crap. It was crap as it is. Settings need changing. Lights need adjusting. Why on earth does it take so long to get changed? Half of the audience walks home by the time I get on stage after the interlude. The stage floor fittings are loose.
All this after the audience went frantic, girls screamed and fainted. The Hungarian guy whispered to his workmate
-Is he having a bad day?
-No, we are just on tour, you know. The usual. He was almost happy with how things went tonight. You will notice when he is not. Then we will stay on to do a repeat.
-A repeat? To rehearse what went wrong?
-Not. The whole.
The new be almost dropped his jar, his collegeaues laughed at his astonishment, the boss was a safe distance away in his dressing room.
This time around Wayne didn’t want to risk a thing. Even thought it is only a session on outfits, it is still better not to make a comment, it might light the spark.
-Michael – turned the singer to the designer who was already alarmed and worried what idea his client had on his mind again that he would need to translate to an outfit.
-So, Michael what if …what if we were to tighten a bit on this pair of trousers?
-The one we use for Billie Jean? Sure, It is indeed a bit loose I guess, but in fact if you were eating a bit more I wouldn’t have to change it from time to time…
-Not that one. I thought of the golden one.
The make up partist – she was around just listening in- started to caugh. The bodyguards looked at each other, the designer raised his eyes towards heaven. Their client is not normal. That’s for sure, now.
- If I tighten it with the turn of a hair, it will rip off of you in the middle of the show, just do one swift move…
- OK, then only with half of it…I wanna give to my fans.
The newbe surpresed a hiccup. Give? Rather take…blow their mind away.
-Look boss,- the desinger tried to negotiate- I don’t even know how you get those trousers on. You could go on stage in briefs ’cos those pants show more than they are supposed to hide. You ask for the impossible.
-Ati! Sorry, I do apologise, I still can not properly prounce your name. So, what do you think? Isn’t this too closed?
Oh, that was a trap indeed. Whatever he answers it will not turn out to be fine. The others will laugh at him for weeks to come. A YANA girl might save him, last night’s one was a tough one too. And the boss wants to show more of himself. Oh dear, that will be fine….They let the girls in, then change the signs on the stadium: Mental Institue. Ok, he will try his best to remain on the topic and regain his diplomatic sense.
-I am sure you all know it better than myself. But if you would still consider a non-experts opinion I would not recommend changing it until the tour passed Budapest. Or if any, loosen it.
- Why? Don’t you like the idea? Or..is it against somekindof a law in Hungary?..
- No, well it is not. But I know what the Hungarian girls are like.
-May be I should get to know them a lot better, shouldn’t I?
OMG, why did I take on this assignment. And on the top of it all his mobile rang. Mike noticed the ring but waved him, OK to leave to answer it, there are plenty of people in the suite.
- Neverthless no-one besides him speak a single word Hungarian…...
- Hi, closed facility? … No…it is not that bad …It is OK, it is just this touring…sorry I gotta go.
OMG, what the heck his client is doing again? He jumps right there with Wayne. OK, it is not a bad idea to let some air into the room, but the downstairs chorus starts off again and of course he can’t leave a cheer unanswered. He leans out of the window...he’s half-way out…
- Can’t we go down….
Of course, what do ya think..Of course not! Better to keep quiet, Wayne might be able to talk this madness out of his head right now.
The phone rings
- Boss, the band has arrived.
- Well…then at an other time. And the tailor session is over too .
Thank Lord, this time they got away with it. Ideas he has….just stopping by for a chat with 2000 of his mad fans, why doesn’t he wants to go to the bull run at Pamplona, that would be a lot safer I guess.
Other stories
They were on tour again. A couple of shows were already behind their backs, but the singer still wanted to perfect some bits and pieces – business as usual. As the bodyguards could not do else but take each day as it comes and even thought most of them were bored to death, they still tried their best to look at least somewhat interested. Work was less stressed, in the safety of a hotel suite, no one else around but the make-up artist, wardrobe designer, the world-famous-entertainer and his „bloodhounds” his guards. The world famous entertainer widely known for his slight obsession with perfectism: their client. He wasn’t even angry, that will happen afterwards, when the stage director comes in for the meeting, that surely will be a show on its own. Only one guard was honestly eager to pay attention, the new-be. He wasn’t yet used to life around here. „Footsteps of divine perfection”, no one could have ever gone below 100% performance. Neither the management team neither all the others nor himself, he demanded the most from himself. The new boy has already survived the baptism, his first concert. Wayne couldn’t help laughing remembering that evening.
Boss ran off stage like a maniac:
- Crap. It was crap as it is. Settings need changing. Lights need adjusting. Why on earth does it take so long to get changed? Half of the audience walks home by the time I get on stage after the interlude. The stage floor fittings are loose.
All this after the audience went frantic, girls screamed and fainted. The Hungarian guy whispered to his workmate
-Is he having a bad day?
-No, we are just on tour, you know. The usual. He was almost happy with how things went tonight. You will notice when he is not. Then we will stay on to do a repeat.
-A repeat? To rehearse what went wrong?
-Not. The whole.
The new be almost dropped his jar, his collegeaues laughed at his astonishment, the boss was a safe distance away in his dressing room.
This time around Wayne didn’t want to risk a thing. Even thought it is only a session on outfits, it is still better not to make a comment, it might light the spark.
-Michael – turned the singer to the designer who was already alarmed and worried what idea his client had on his mind again that he would need to translate to an outfit.
-So, Michael what if …what if we were to tighten a bit on this pair of trousers?
-The one we use for Billie Jean? Sure, It is indeed a bit loose I guess, but in fact if you were eating a bit more I wouldn’t have to change it from time to time…
-Not that one. I thought of the golden one.
The make up partist – she was around just listening in- started to caugh. The bodyguards looked at each other, the designer raised his eyes towards heaven. Their client is not normal. That’s for sure, now.
- If I tighten it with the turn of a hair, it will rip off of you in the middle of the show, just do one swift move…
- OK, then only with half of it…I wanna give to my fans.
The newbe surpresed a hiccup. Give? Rather take…blow their mind away.
-Look boss,- the desinger tried to negotiate- I don’t even know how you get those trousers on. You could go on stage in briefs ’cos those pants show more than they are supposed to hide. You ask for the impossible.
-Ati! Sorry, I do apologise, I still can not properly prounce your name. So, what do you think? Isn’t this too closed?
Oh, that was a trap indeed. Whatever he answers it will not turn out to be fine. The others will laugh at him for weeks to come. A YANA girl might save him, last night’s one was a tough one too. And the boss wants to show more of himself. Oh dear, that will be fine….They let the girls in, then change the signs on the stadium: Mental Institue. Ok, he will try his best to remain on the topic and regain his diplomatic sense.
-I am sure you all know it better than myself. But if you would still consider a non-experts opinion I would not recommend changing it until the tour passed Budapest. Or if any, loosen it.
- Why? Don’t you like the idea? Or..is it against somekindof a law in Hungary?..
- No, well it is not. But I know what the Hungarian girls are like.
-May be I should get to know them a lot better, shouldn’t I?
OMG, why did I take on this assignment. And on the top of it all his mobile rang. Mike noticed the ring but waved him, OK to leave to answer it, there are plenty of people in the suite.
- Neverthless no-one besides him speak a single word Hungarian…...
- Hi, closed facility? … No…it is not that bad …It is OK, it is just this touring…sorry I gotta go.
OMG, what the heck his client is doing again? He jumps right there with Wayne. OK, it is not a bad idea to let some air into the room, but the downstairs chorus starts off again and of course he can’t leave a cheer unanswered. He leans out of the window...he’s half-way out…
- Can’t we go down….
Of course, what do ya think..Of course not! Better to keep quiet, Wayne might be able to talk this madness out of his head right now.
The phone rings
- Boss, the band has arrived.
- Well…then at an other time. And the tailor session is over too .
Thank Lord, this time they got away with it. Ideas he has….just stopping by for a chat with 2000 of his mad fans, why doesn’t he wants to go to the bull run at Pamplona, that would be a lot safer I guess.
Other stories
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)