Trial of the Century - 2nd part

Author’s Foreword:
Even thought the following short story does contain elements of reality, it is still a product of imagination therefore, it does not reflects actual events. The situations and dialogues described in this story might cause some stress or unpleasant moments for some readers, therefore discretion is recommended.
If you would like to leave a comment please contact: gitana82@gmail.com


* Author’s comment:
„Kids, please stop, go and ask Daddy before reading any further. Thanks” *



First part

He tried to catch the sight of his client’s eyes, but they seemed to be staring into empty space far far away.
- Water! Bring some water - ordered the lawyer one of the guards.
When received, he doused his client with half of the glass. He responded in a look of bafflement and surprise. The whole situation was deplorable, but the lawyer did not show any sign of minding. He stroke his long grey hair then leaned forward, reached out and held his client’s palm with both hands. Couldn’t help noticing that if he does this to most of the witnesses he comes through, their hands start to sweat and are warm. His client’s was cold and weak. He looked at him with a stare just as cold as his hand was. The man was sitting up now; but pale and even despite the strong make up – extraordinary white. The striking paleness of his face was furthermore emphasized by his matted hair, black as crow. But the spark was missing from his warm brown eyes - his face expression was completly empty. And he was thin as a lath. Worringly underweight. The lawyer would have guessed his client was not more than 47kgs. Zombilike. But at least he was no longer shaking as when leaving the courtroom. The lawyer tried to brush off his thought that he might even not have enough energy to shake his body.
- You know what date today is?
- 13rd June, 2005 - answered his client in a hallow voice –Did I pass the exam? - he added.
The lawyer hesitated for a moment before continuing the conversation.
- The bail is lifted. - He started to talk business - But we can only start progressing with your passport only tomorrow. If they don’t fuss about it, it will be matter of couple of days only. Getting your seized stuff back will take a while, but we will work on that with Susan , once you are resting somewhere more peaceful.
- Your business. I just wanna get away from here as soon as I can.
The lawyer was taken aback on this quick and rational response. Under the circumstances, he wasn’t expecting him to listen or to understand what was being said.. His client, as if he had miraclously recorvered, quickly reached for the remote and turned the telly on.
- You sure, this what you need to do right now? - asked the lawyer.
- I am not an idiot, just exhasted! - he said snappily, but held his anger back immediately. -This is my bread, for heaven’s sake! I need to know do I still have a future?
The set came on to ABC – they were talking about him, of course. Just like on any other channel - as anyone in the room have thought so. „He showed no feelings” announced a reporter. „Just this shock look on his face...” The emptiness has returned to his eyes again.. Don't you judge of my composure/ 'Cause I'm lying to myself The lawyer was getting lost in his thoughts. Yes, his client was acquited of all charges, but the question remained hanging there – to be precise the media did not want to let it go. As long as the money making machine can go on: guilty or innocent. A verdict they have all reached on the first day. The female reporter on the screen was sharing her very agressive views: „It is not against the law to be a freak, but…” – his client has switched off the set.
- Great. A conviction might not have been this bad - he announced.

To be continued

3rd part

Trial of the Century - 2. rész

Az alábbi történet szinte teljesen fantáziám gyermeke, bár nyomokban tartalmaz valós elemeket. Figyelmeztetném a kedves Olvasót, hogy sokkolóan hathat, ezért csak saját felelősségére olvassa mindenki. Amennyiben kommentálásra érdemesnek tartják, szívesen veszek minden észrevételt.

Első rész

Az ügyvéd hiába kereste a férfi tekintetét, az a semmibe meredt.
- Hozzál Vizet ! - kiáltott a testőrnek.
A víz egy részével arcon locsolta a férfit, akin rögtön meglepődöttség és zavarodottság keveréke tükröződött. Szánalomra méltó benyomást keltett, de az ügyvéd nem törődött vele. Legalábbis nem mutatta. Előbb ezüstös hajába túrt, majd mindkét kezével megfogta az ügyfele egyik kezét.A legtöbb tanúnak ilyenkor hirtelen melege lett és kezük izzadni kezdett, védencéjé azonban erőtlen volt és hideg. Az ügyvéd átható, hideg tekintettel nézett végig rajta.. A vele szemben ülő férfi sápadt volt, természetellenesen fehér a vastag smink ellenére is, ami még jobban kiemelte csapzott hajának hollófekete tónusát. Meleg, barna szeme fénytelen volt, tekintete üres. És sovány. Aggasztóan sovány. Az ügyvéd 47 kg-ra becsülte. Akár egy zombi. De legalább már nem remegett, mint a tárgyalóteremből kifelé jövet. Az ügyvéd egy pillanatra elgondolkozott, hogy vajon azért-e, mert már ahhoz sincs ereje.
- Tudod, milyen nap van?
- Június 13. 2005. - válaszolt halkan – Átmentem? - tette hozzá.
Az ügyvéd kicsit kivárt.
- Az óvadékot elintéztük – szólalt meg végül. - Az útlevéllel kapcsolatban csak holnap tudunk intézkedni, ha nem akadékoskodnak, akkor mindössze pár napra lesz szükség. A lefoglalt egyéb dolgaid visszaszerzése tovább fog tartani, de azt elintézzük Susannel, akkor már nyugodtabb helyen pihenhetsz.
- Ahogy jónak látod. Szeretnék mielőbb elmenni innen.
Az ügyvéd szinte meglepődött a gyors és világos reakción. A férfi, mintha kicserélték volna, gyors mozdulattal a távirányítóért nyúlt, és bekapcsolta a TVt.
- Biztos ez kell most neked?
- Nem vagyok hülye, csak fáradt! - csattant fel a férfi, de szinte abban a pillanatban vissza is fojtotta dühét. - Ebből élek, az Istenért! Tudnom kell, van-e még jövőm?
Az ABC-n természetesen ő volt a téma. Ahogy az összes többi adón is. Nem is várt mást senki a szobában. „He showed no feelings” mondta csodálkozó hangon egy riporter. „Just this shock look on his face...” A férfi tekintete megint kiüresedett. Ne ítélkezz könnyen,/ mert a nyugalmam öncsalás Az ügyvéd szemei elkerekedtek egy pillanatra. Igen, felmentették, de a kérdés nyitva maradt – pontosabban, a média nem akarta lezárni, amíg csak egy centet is ki lehet belőle préselni: bűnös vagy sem. És ők már az első nap meghozták az ítéletet... A TVben a nő egyre jobban belemelegedett: „végül is még nem tiltja törvény, hogy bizarr legyen valaki, de” - a férfi kikapcsolta.
- Fantasztikus. Az se lenne rosszabb, ha elítéltek volna.

Folyt. köv.

Harmadik rész

Trial of the Century - English

Author’s Foreword:
Even thought the following short story does contain elements of reality, it is still a product of imagination therefore, it does not reflects actual events. The situations and dialogues described in this story might cause some stress or unpleasant moments for some readers, therefore discretion is recommended.
If you would like to leave a comment please contact: gitana82@gmail.com

Author’s Thank You-s:
Thank you to main charachter of this story for the music, the lyrics and the inspiration.
Thank you to Ms. Yu and Mr. Mesereau, without whom this story would have never been born.
Thank you to VargaK, who has not only translated my words into English but also my thoughts.

*Author’s comment:
„Kids, please stop, go and ask Daddy before reading any further. Thanks”*

In hungarian - magyarul

The bodyguard reached for the phone:
- We are right there, front of the gate. Everything will be fine now.
- OK, we have settled the bail, but can only start proceeding to get his passport back, tomorrow. We will discuss the rest once there. Setting off soon, too. How is things?
- We will let the fans into the park, you can drive in at the main gate. They know about you.
- Thanks.
As the giant gate opened its doors, even the obscured windows of the SUV could not hide the view of the crowd on both sides of the road. All that noise. The man at the backseat whispered on a weak voice:
- Window!
He waved to the crowd, but the driver sped up, driving straight to front of the main house, with the gate sealed off after the last of the convoy. The passanger tried to get out of the car on his own, took a step forward, but his legs couldn’t carry him. A guard jumped right there to help out. As soon they were safely in the house, the guard called the gate to open up the ranch to the crowd. He announced that the lawyers will arrive soon, then turned to the elderly woman wringing her hand.
- You should rather rest too, madam. You can’t really help your son right now, he just needs sometime. Shall I get you anything for your comfort?”
- No, thanks, I just could not eat right now.
- Well, this is not helping much, madam. At least you should keep your strength.
The man they dumpped on the sofa has made a move, but he was still out of this world. One could only hear the ticking of the clock on top of the antic fireplace.
- Speaking to one of them, might do good. - recommended one of the man’s sisters. Agony has left its marks on her pretty face over the years.
A guard returned with a glass of orange juice and went to get the phone. They handed the receiver to a girl at the gate.
- Keep it short. It has been a very stressful day. – was she warned.
One could tell she was over the moon with excitment but she understood the request.
Ont the other end, they held the receiver to the man’s cheek. He listened and seemed to have responded – first time for hours today. Thanks Lord, the girl was careful on what she was saying:
- Thank you for opening up the ranch for us today. You have created a magical place as your home.
- Thank you for standing on my side, you have given me strength. Enjoy the ranch and tell the others I thank them. Everyone. Those who are here today and those who were jittering from far away. I love you all. God bless you all!
- We love you more - said the girl, but the man did not hear this anymore. He sank back into catatonia. One of the guards went to greet the lawyers.
- How is he doing? Any better? - asked one of the two immediately.
- Getting there, still not responding all the time, but at least he waved to the fans and chatted with one over the phone just a couple of minutes ago. Still hasn’t had a drop of any liquid to drink, though. We haven’t let him to see the kids either yet..
The lead lawyer got angry.
- Call his doc right now. I do not care whatever whoever has to say about it. I don’t care about anyone’s kindred soul. He is not eating, not taking any liquid to himself, he must be seen. And if it has to be, then he will be put on the dropper. I did not fight for him, that he puts himself to grave now!.
The bodyguard, even thought stronger and better built, couldn’t escape the lead lawyer’s carisma - still ducked front in his presence. Vaguely he reached for the phone, took a last glimpse at his boss laying collapsed on the couch and dialed. He went out to lead the conversation then returned.
- Doc is on his way. Will not be more than an hour, the gate knows.
The lead lawyer sat himself in a chair facing the couch, his partner stood there riveted to earth trying to consume the sight of the state of their client.
- How could they let this happen? - she whispered. Why, why,/ tell 'em that it's human nature

To be continued

Second part

Trial of the Century - magyar

Az alábbi történet szinte teljesen fantáziám gyermeke, bár nyomokban tartalmaz valós elemeket. Figyelmeztetném a kedves Olvasót, hogy sokkolóan hathat, ezért csak saját felelősségére olvassa mindenki. Amennyiben kommentálásra érdemesnek tartják, szívesen veszek minden észrevételt.


Köszönetnyilvánítás:
Köszönet illeti a főszereplőt a dallamokért, idézetekért és inspirációért.
Köszönet Ms. Yunak és Mr. Mesereaunak, nélkülük nem születhetett volna meg ez a történet.
Köszönetem VargaK-nak, aki szinte nem is az írásomat fordította angolra, hanem a gondolataimat.


English

A testőr a telefonért nyúlt:
- Már itt vagyunk a kapuk előtt. Most már minden rendben.
- Jól van, elintéztük az óvadékot, az útlevelet viszont csak holnap tudjuk visszakérni, a többit majd ha odaértünk. Mindjárt indulunk mi is. Mi a helyzet?
- Beengedjük őket a vidámparkba, akkor be tudtok jönni az úton. A portás tudni fog rólatok.
- Köszi.
A hatalmas kapu kitárult, az út két oldalán a tömeget még a sötétített üvegen keresztül is lehetett látni. Hangzavar. A hátsó ülésről a férfi erőtlen hangon szólt:
- Az ablakot.
Kiintegetett a tömegnek, de a sofőr gyorsított. Egyenesen a főépülethez hajtottak, a kapu bezárult a konvoj utolsó kocsija mögött. A férfi kiszállt a kocsiból, lépett volna előre, de a lábai nem bírták el. Az egyik testőr odaugrott, segíteni. Amikor beértek az egyik leszólt a portára, hogy meg lehet nyitni a birtokot, és hogy várják az ügyvédeket, majd egy kezeit tördelő asszonyhoz fordult:
- Jobb lenne, ha Ön is pihenne, asszonyom. Most úgysem tud segíteni, a fiának pedig csupán időre van szüksége. Vitessek Önnek valamit?
- Köszönöm, de most úgysem tudnék enni.
- Ezzel nem segít, kérem, legalább Ön őrizze meg az erejét.
A kanapén fekvő férfi megmozdult, de mintha nem is venne tudomást a külvilágról. Csak a kandallón álló óra mutatóinak ütését lehetett hallani.
- Talán jót tenne, ha beszélhetne valamelyikükkel. - javasolta a férfi húga. A csinos néger nő arcát az aggódás csúfította el. A testőr narancslét hozott, majd a telefonért ment. A kinti őrség egyik tagja egy fiatal lánynak adta a telefont.
- Csak röviden, fárasztó nap volt – figyelmeztette a testőr.
A lány hangjából kiérződött az izgatottság, de megértőnek mutatkozott. A kanapén fekvő férfi füléhez tartották a telefont. Órák óta most először mutatott valami reakciót. A lány szerencsére figyelt, hogy mit mondjon:
- Köszönjük, hogy megnyitottad a ranchet. Csodálatos otthont teremtettél.
- Köszönöm, hogy mellettem voltatok, erőt adott. Érezzétek jól magatokat, és a többieknek is köszönöm. Mindenkinek. Itt is, és azoknak is, akik otthonról drukkoltak. Szeretlek titeket. Isten áldjon!
- Mi még jobban szeretünk! - mondta a lány, de a férfi ezt már nem hallotta. Újra visszasüllyedt egyfajta katatón állapotba. Az egyik testőr kiment az ügyvédek elé.
- Hogy van? Jobban? - kérdezte a nő azonnal.
- Alakul, de még mindig nem reagál mindenre, bár a rajongóknak legalább integetett és egy lánnyal beszélt az előbb telefonon, de a narancsléből egy korty sem fogyott. Még a gyerekeket sem engedtük oda hozzá.
Az ügyvéd felcsattant:
- Most azzonnal hívj orvost hozzá. Nem érdekel a többiek lelki világa, vagy hogy ki mit fog szólni, ha még narancslét sem hajlandó inni akkor ha szükséges infúzióra kell dobni. Nem azért hoztam ki, hogy kicsinálja magát!
A testőr sokkal erősebb és fiatalabb is volt, mint az ügyvéd, most mégis behúzott nyakkal állt előtte. Tétován elővette a telefont, majd ahogy a kanapén fekvő férfira nézett, gyorsan tárcsázni kezdett. Kiment, majd mikor visszajött, így szólt:
- Már el is indult. Egy órán belül itt lesz, a portára is kiszóltam.
Az ügyvéd a kanapé elé ült. Az ügyvédnő földbegyökerezett lábbal meredt a kliensére.
- Hogy tehették ezt? - suttogta. Why, why,/ tell 'em that it's human nature

Folyt. köv.
2. rész