Néhány hétig csak rövidebb történetek következnek. Ezen történetek némelyike korhatáros, csak saját felelősségre olvassa mindenki!
A férfi a Four Seasons elnöki lakosztályának ablakában állt, és az éjszakai várost nézte. Néha kedve volt a nyüzsgést figyelni, persze csak a biztonságos üvegfalon keresztül. A fényeket, a kaszinókat és a többi hotel kivilágított sziluettjét nézte: Wynn, Mirage, Bellagio, Hilton, Strathosphere, Paris, Excalibour... Az éjszakai élet hangulatához illő zenét keresett. Ray of light, Livin' la vida loca, még véletlenül sem a sajátját. Vegas. Itt ilyenkor kezdődik az élet. Az egyetlen fényforrás a laptop az ágyon. És persze az ablakon beszűrődő villódzó fények. Ha valaki belépne, csak egy sötét alakot látna. De ki merné ilyenkor zavarni? A neve általában megtette a hatását. Jól csengő név, a legtöbb ajtót nyitja. Az ő szájából a kérés paranccsal ér fel. Lakájok hódolnak a nevének és pénztárcájának, de ki az, aki a napszemüvege mögé pillant? Ki az, akit a gondolatai érdekelnek?
Újra az ablak felé fordult. A szemben lévő hotel elé épp most érkezett egy taxi. Egy pár szállt ki belőle, jobban mondva, a kissé ittas lány szinte kiesett a fehér luxuslimóból. A céljuk elég egyértelmű volt. Nem is sejtették, hogy valaki figyeli őket. Azon pedig még jobban meglepődtek volna, ha tudják, ki az. A lányon volt mit nézni: formás alakját nem nagyon rejtegette, a ruhája – már ha ruhának lehet nevezni azt a pár zsebkendőnyi csillogó anyagot – többet mutatott, mint takart.
A férfi elfordult. Más nagyvárosokra gondolt. Ugyanezek a fények. Ugyanezek a jelenetek. Hangos, épp divatos zenék, menő klubok, érdekes színű és összetételű koktélok mindenütt. És persze mindenre kapható lányok. Emlékeiben összemosódott a lányok arca. A legtöbbjük szeretője is lett. Szerető? Elfintorodott. 'Every night stance is like takin' a chance/ It's not about love and romance' Nem kevés szervezést igényelt, de néha szüksége volt rá. Férfi volt, és néha a vére átvette az irányítást az agya felett. Nem érzett bűntudatot, a lányok tudták, mit akar. 'Every hot man is out takin' a chance/ It's not about love and romance' Vékony, ám inas testének minden mozdulatával alkalmi partnereire figyelt. Megadta nekik, ami tőle telt, egyetlen szabály létezett: 'Keep it in the closet' Ezt viszont ildomos volt betartani. Igen, létezett egy sötét, na jó, sötétebb oldala, de ez nem jelentette azt, hogy a nagyközönséget is szerette volna erről informálni.
Nem volt szerelem, de ezek az éjszakák segítették lebontani a feszültséget. Megrándultak az inai. Most egyedül van, csak az ágyon heverő újságokra számíthat. Magányos volt egész életében: a nyüzsgéssel teli stúdiókban, a hotelekben, mikor ezrek kiabálták kint a nevét, testőrök gyűrűjében és még akkor is, mikor tízezrek töltötték meg a stadiont, ahol fellépett. Arctalan tömeg vette körül, de hol volt valaki, akit nem az énekes érdekelt, hanem az ember? Még alkalmi szeretőit sem, számukra egy férfi volt. Jobb is így. Általában csak a hotelszobában fedte fel a kilétét, mikor már elkerülhetetlen volt. A hír még a leghűvösebb lányokat is letaglózta. Persze a legtöbbjük hamar feloldódott a férfi közvetlenségének, a zenének vagy a behűtött pezsgőnek köszönhetően.
A férfi a zene ritmusával együtt élve sétált a szobában. Nem tudott mozdulatlan maradni. A tálcán lévő borba kortyolt. Ahogy kérte: Shiraz, 2003, Bob Mondavi, Napa Valley. A bor zamata kiélesítette érzékeit. Lehúnyt szemei előtt egy évekkel ezelőtti éjszaka villant fel: egy klubban volt, egy kifestett, bronzbőrű lányt figyelt. A lány észrevette, hogy nézik, és mint egy ragadozó indult felé. 'The way she moved/ Her hair, her face, her lines' Nem kevés kockázatot rejtett egy ilyen kaland. 'But I loved it/ 'Cause it's dangerous'
Újabb korty a borból. Másik város, másik lány, másik hotel. Ez a lány is gyönyörű volt. 'And her mouth was/ Smoother than oil' Veszettül akarta. 'Give in to me woman' Egymásnak feszülő akaratok és izmok játéka. 'Quench my desire' Mintha csak tánc lenne. Érzések, mozdulatok, ritmus. 'Kiss and touch, nothing much' Vágy, érintés, tűz. 'Takin' me higher' Mindketten ugyanazt akarták. 'She's just a lover' És egyikük sem akar behódolni. 'Just simply do the/ Thing I say' Harc. 'Give it when I want it' Végül a lány önuralma roppant össze előbb. Behódolt a férfinek, megadva neki, amire az a legjobban vágyott: a nevét suttogta. Michael. Ez volt a végső lökés a férfi számára. A szavai nyögésekbe vesztek. Vannak pillanatok, mikor nem tudsz nem őszinte lenni. 'Dare me'
További történetek
2007. november 10., szombat
2007. november 4., vasárnap
Trial of the Century - 7th part
Author’s Foreword:
Even thought the following short story does contain elements of reality, it is still a product of imagination therefore, it does not reflects actual events. The situations and dialogues described in this story might cause some stress or unpleasant moments for some readers, therefore discretion is recommended.
If you would like to leave a comment please contact: gitana82@gmail.com
*Author’s comment:
„Kids, please stop, go and ask Daddy before reading any further. Thanks”*
First part
1.
Jackson was still getting exhausted relatively quickly and felt week but he still did not want to miss the bedtime story with his children. All three of them gathered around him and they drifted into the fairytale world of a story. He would always read to his kids with great aspriation to make the story alive. After the bedtime story he would have done some work: finish a melody, write some lyrics or dance a while for his own fun, but this time he was also getting ready for bed. He went up his room and watched the ceiling from his bed. Don't be bothered they said/ It's just childish fantasies/ Turning your head He couldn’t go to sleep, but he was too weak to put his toughts on paper, let alone to convey them into song; but he could hardly control his racing mind. He did not cry: he had no tears left. He wasn’t seen smiling either; it seemed his sould was clowded with eternal sorrow. This time around thought, he fought with his nightmares alone and dumb.
2.
Susan turned to her partner in the car:
- Did you mean what you just asked Basheer for?
- Yes. Why don’t you think it would do him good?
- Well, I fear he would end up at the hospital…
- That wouldn’t hurt him either.
They both fell silent for the rest of the journey.
Mez decided to take a long shower to try and wash away the intense stress of recent months. Leaning against the cold tiles, he allowed the hot warm water refresh his body. Water dropping from his hair, strong muscles tremble as his skin shiverred under the contrast of hot and cold.. He punched into the wall. He could finally allow his grief to overcome him. He didn’t do it when his sister passed away, the media was scrutinizing his every move. He was afraid that his sadness would be interpreted as worry and fear over the outcome of the trail. His client then classified as guilty. But, whenever did worry because of his client, he attributed it to his grief – keep the media low and quiet. His feelings were messed up. He did feel a bit more relaxed after the dinner last evening, and was hoping that Basheer would live up to his promise. They were not friends, but he trusted the bodyguards’s honesty, and thought they got on well.
His feverish nightmare ended midday. He did not shout, did not cry or scream any more thought. But it was still minutes passing until he realized his whereabouts…what day of the week it is, or that he is not late from anywhere. „At least, I can still get the century right” he tought ironically to himself. He walked to the lake under the securing shade of a black umbrella – no he did not care to change out from his PJs, they will do.. Having considered all pros and contras he decided where to relocate after he got his passport back. The invite from the Royal Family will enable him to gather strength at a remote location, where the palace and luxury will cut his hurting soul away from the noise of daily life, scrutinizing eyes and ever-demanding reporters. The kids will have fun, they can do horseriding and stuff; the nanny will feel at home, as she has ties in the region. He can easily disguise himself –thanks to the unique dress code of the country. His bodyguards might not fancy guarding someone who is dressed like an arab woman, but honestly he did not give a damn. This was on the list of pros too: a place which is barely know for his team of bodyguards as well. Not as he would have thought them betraying him, but the did not want to risk anything; especially not on the front of trusting people: not after this painful experience. He kinda got hooked on the idea, began to like the name of the country, it reminded him of a melody: Bahrain
Watching the quiet waves of the lake, he was thinking about his next step. Should he undertake some damage-mitigation activities? He felt that as even the smallest detail of his personal life was put on display during this trial, the magic was gone. The magic he always wanted to spare. He just wanted to share music, he was only the instrument. He liked to feel that way. He liked to think of his work as individual beings. He breathed them into life to bring joy and happiness. To get people on the dancefloor, sometimes to think. and Maybe they'd be happy for a while Would there be anyone willing to listen to the music, and to the music only. To its melody and meaning?
His children were his only source of joy. He tried to calm his nervousness about the passport issue with bearing in mind that it had only been two days after the end of the trial. He was still getting very tired by evening, but oddly, not tired enough to have an troubless sleep. He was unsure what he should be more afraid of: the nightmare or the next day. He gave a sigh: An other day has gone Dawn of an other uneasy night.
Basheer was keeping eye on his boss from a distance. He did not feel at ease about his special assignment. He wished his boss would get his fitness back soon. His appetiate has started to come back, but he definately needed rest and peace, being sorrounded by the ranch’s staff and the memories of hell, did not help much. Leaving the country as soon as possible is the best for everyone. Basheer knew he has to face his task tomorrow. He did not forget the promise he made to the lawyer.
Mez was thinking about Basheer, is it over yet? The sooner the better it is. It was a question of dare, himself would have dared to do it, but the did not want it to happen front of Susan let alone of the children.
Arriving home, he left the worries at the doorstep. She was at home. Her presence filledthe house. Light smell of her parfume. Couple of moleculas enough to block his thoughts: he couldn’t get her out of his mind. He looked at her. come here girl What a pair they were! Him tall, strong; she small and skinny. Him white haired and light skinned; she ebony. Ebony and Ivory He grabbed her hand. feel the touch of your body cling to mine Lifted her up and enterred the bedroom. Kiss and touch He looked into her eyes. Oh, I'll never let you go And read the respone in hers: touch me/ Don't hide our love/ Woman to man * I won't stop 'til break of dawn
The nightmare came again, this time in the middle of the night. Days, confessions and charges messed up in his dream. Lies, dirty lies echoing in his mind.
- Lie! - he wants to shout but he is not allowed to. He can not distrub the judge. All his lawyers have warned him strongly about that.
- Lie! - he wants to scream out loud but his voice is gone. Feels like everyone in the courtroom scrutinizing if he is capable of such a shameful crime. His mother sadness weights a ton on his soul. He could sense the anger of his siblings. The audience – like it were a show or something not his freedom – whispered among themselves during each break, behind his back of course. His lawyers he should not care. It is only the opinon of those 12jurors matter. Sure, to them. It is not them who have to spend the rest of their lives with this stigma. He still couldn’t grasp how this could had happened? The question was troubling his heart: Oh why ? (why ?),( why ?), (why ?) He woke up, breathing hard. He was almost sick. Took him couple of minutes to understand place and time. He stared into darkness. Felt painfully lonely again. Someone put your hand out/ Begging for your love
Basheer has never felt a task to be so difficult to manage. He was watching the Boss, who seemed to have relaxed a bit, only the stress about the passport remained.
- Boss, can we talk? - he asked when enterring his room.
- Of course, Is there anything wrong? – boss has responded and you could not have noticed that sudden blink of fear in his eyes
- No. Everything is OK. – he stood right opposite him. Just a stretch o fan arm away. The boss was still very weak, eyes reflecting of the sorrow and tiredness of all the past months – expression like not being here …like still being far far away.
- I just wanted to ask…you know..how long will we be gone?
- I don’t know yet. But for long.
- OK - he paused and hesitated - OK, then ….then I will just bring this glass to the kitchen. Good night!
He almost ran out of the room. Leaned against the wall, took a deep breath and walked downstairs. Arriving to the kitchen, he stopped by the fridge, opened it; then turned around and slammed the glass against the wall. God and Meseareau forgive him, but he couldn’t do it. He could not lay hand on his friend.
The end
Author’s Thank You-s:
Thank you to main charachter of this story for the music, the lyrics and the inspiration.
Thank you to Ms. Yu and Mr. Mesereau, without whom this story would have never been born.
Thank you to VargaK, who has not only translated my words into English but also my thoughts.
Other stories
Even thought the following short story does contain elements of reality, it is still a product of imagination therefore, it does not reflects actual events. The situations and dialogues described in this story might cause some stress or unpleasant moments for some readers, therefore discretion is recommended.
If you would like to leave a comment please contact: gitana82@gmail.com
*Author’s comment:
„Kids, please stop, go and ask Daddy before reading any further. Thanks”*
First part
1.
Jackson was still getting exhausted relatively quickly and felt week but he still did not want to miss the bedtime story with his children. All three of them gathered around him and they drifted into the fairytale world of a story. He would always read to his kids with great aspriation to make the story alive. After the bedtime story he would have done some work: finish a melody, write some lyrics or dance a while for his own fun, but this time he was also getting ready for bed. He went up his room and watched the ceiling from his bed. Don't be bothered they said/ It's just childish fantasies/ Turning your head He couldn’t go to sleep, but he was too weak to put his toughts on paper, let alone to convey them into song; but he could hardly control his racing mind. He did not cry: he had no tears left. He wasn’t seen smiling either; it seemed his sould was clowded with eternal sorrow. This time around thought, he fought with his nightmares alone and dumb.
2.
Susan turned to her partner in the car:
- Did you mean what you just asked Basheer for?
- Yes. Why don’t you think it would do him good?
- Well, I fear he would end up at the hospital…
- That wouldn’t hurt him either.
They both fell silent for the rest of the journey.
Mez decided to take a long shower to try and wash away the intense stress of recent months. Leaning against the cold tiles, he allowed the hot warm water refresh his body. Water dropping from his hair, strong muscles tremble as his skin shiverred under the contrast of hot and cold.. He punched into the wall. He could finally allow his grief to overcome him. He didn’t do it when his sister passed away, the media was scrutinizing his every move. He was afraid that his sadness would be interpreted as worry and fear over the outcome of the trail. His client then classified as guilty. But, whenever did worry because of his client, he attributed it to his grief – keep the media low and quiet. His feelings were messed up. He did feel a bit more relaxed after the dinner last evening, and was hoping that Basheer would live up to his promise. They were not friends, but he trusted the bodyguards’s honesty, and thought they got on well.
His feverish nightmare ended midday. He did not shout, did not cry or scream any more thought. But it was still minutes passing until he realized his whereabouts…what day of the week it is, or that he is not late from anywhere. „At least, I can still get the century right” he tought ironically to himself. He walked to the lake under the securing shade of a black umbrella – no he did not care to change out from his PJs, they will do.. Having considered all pros and contras he decided where to relocate after he got his passport back. The invite from the Royal Family will enable him to gather strength at a remote location, where the palace and luxury will cut his hurting soul away from the noise of daily life, scrutinizing eyes and ever-demanding reporters. The kids will have fun, they can do horseriding and stuff; the nanny will feel at home, as she has ties in the region. He can easily disguise himself –thanks to the unique dress code of the country. His bodyguards might not fancy guarding someone who is dressed like an arab woman, but honestly he did not give a damn. This was on the list of pros too: a place which is barely know for his team of bodyguards as well. Not as he would have thought them betraying him, but the did not want to risk anything; especially not on the front of trusting people: not after this painful experience. He kinda got hooked on the idea, began to like the name of the country, it reminded him of a melody: Bahrain
Watching the quiet waves of the lake, he was thinking about his next step. Should he undertake some damage-mitigation activities? He felt that as even the smallest detail of his personal life was put on display during this trial, the magic was gone. The magic he always wanted to spare. He just wanted to share music, he was only the instrument. He liked to feel that way. He liked to think of his work as individual beings. He breathed them into life to bring joy and happiness. To get people on the dancefloor, sometimes to think. and Maybe they'd be happy for a while Would there be anyone willing to listen to the music, and to the music only. To its melody and meaning?
His children were his only source of joy. He tried to calm his nervousness about the passport issue with bearing in mind that it had only been two days after the end of the trial. He was still getting very tired by evening, but oddly, not tired enough to have an troubless sleep. He was unsure what he should be more afraid of: the nightmare or the next day. He gave a sigh: An other day has gone Dawn of an other uneasy night.
Basheer was keeping eye on his boss from a distance. He did not feel at ease about his special assignment. He wished his boss would get his fitness back soon. His appetiate has started to come back, but he definately needed rest and peace, being sorrounded by the ranch’s staff and the memories of hell, did not help much. Leaving the country as soon as possible is the best for everyone. Basheer knew he has to face his task tomorrow. He did not forget the promise he made to the lawyer.
Mez was thinking about Basheer, is it over yet? The sooner the better it is. It was a question of dare, himself would have dared to do it, but the did not want it to happen front of Susan let alone of the children.
Arriving home, he left the worries at the doorstep. She was at home. Her presence filledthe house. Light smell of her parfume. Couple of moleculas enough to block his thoughts: he couldn’t get her out of his mind. He looked at her. come here girl What a pair they were! Him tall, strong; she small and skinny. Him white haired and light skinned; she ebony. Ebony and Ivory He grabbed her hand. feel the touch of your body cling to mine Lifted her up and enterred the bedroom. Kiss and touch He looked into her eyes. Oh, I'll never let you go And read the respone in hers: touch me/ Don't hide our love/ Woman to man * I won't stop 'til break of dawn
The nightmare came again, this time in the middle of the night. Days, confessions and charges messed up in his dream. Lies, dirty lies echoing in his mind.
- Lie! - he wants to shout but he is not allowed to. He can not distrub the judge. All his lawyers have warned him strongly about that.
- Lie! - he wants to scream out loud but his voice is gone. Feels like everyone in the courtroom scrutinizing if he is capable of such a shameful crime. His mother sadness weights a ton on his soul. He could sense the anger of his siblings. The audience – like it were a show or something not his freedom – whispered among themselves during each break, behind his back of course. His lawyers he should not care. It is only the opinon of those 12jurors matter. Sure, to them. It is not them who have to spend the rest of their lives with this stigma. He still couldn’t grasp how this could had happened? The question was troubling his heart: Oh why ? (why ?),( why ?), (why ?) He woke up, breathing hard. He was almost sick. Took him couple of minutes to understand place and time. He stared into darkness. Felt painfully lonely again. Someone put your hand out/ Begging for your love
Basheer has never felt a task to be so difficult to manage. He was watching the Boss, who seemed to have relaxed a bit, only the stress about the passport remained.
- Boss, can we talk? - he asked when enterring his room.
- Of course, Is there anything wrong? – boss has responded and you could not have noticed that sudden blink of fear in his eyes
- No. Everything is OK. – he stood right opposite him. Just a stretch o fan arm away. The boss was still very weak, eyes reflecting of the sorrow and tiredness of all the past months – expression like not being here …like still being far far away.
- I just wanted to ask…you know..how long will we be gone?
- I don’t know yet. But for long.
- OK - he paused and hesitated - OK, then ….then I will just bring this glass to the kitchen. Good night!
He almost ran out of the room. Leaned against the wall, took a deep breath and walked downstairs. Arriving to the kitchen, he stopped by the fridge, opened it; then turned around and slammed the glass against the wall. God and Meseareau forgive him, but he couldn’t do it. He could not lay hand on his friend.
The end
Author’s Thank You-s:
Thank you to main charachter of this story for the music, the lyrics and the inspiration.
Thank you to Ms. Yu and Mr. Mesereau, without whom this story would have never been born.
Thank you to VargaK, who has not only translated my words into English but also my thoughts.
Other stories
2007. november 2., péntek
Trial of the Century - 7. rész
Az alábbi történet szinte teljesen fantáziám gyermeke, bár nyomokban tartalmaz valós elemeket. Figyelmeztetném a kedves Olvasót, hogy sokkolóan hathat, ezért csak saját felelősségére olvassa mindenki. Amennyiben kommentálásra érdemesnek tartják, szívesen veszek minden észrevételt.
Első rész
1.
Jackson még mindig elcsigázottnak érezte magát, és fizikailag is könnyen kifáradt, de az esti mesét nem akarta kihagyni. A három gyerek köré gyűlt, és belemerültek egy klasszikus történetbe. Az apa nagy átéléssel olvasta föl a mesét, mint mindig. A mese után a férfi még általában dolgozott – zenét, dalszöveget nézett át, vagy koreográfiát csiszolgatott -, zenét hallgatott, vagy a maga örömére zongorázgatott, de most ő is alváshoz készülődött. A szobájában az ágyra dőlt, de csak a plafont bámulta. Don't be bothered they said/ It's just childish fantasies/ Turning your head Nem jött álom a szemére, az agyában kavarogtak a gondolatok, noha ahhoz túl fáradt volt, hogy szavakba, vagy dallamba öntse őket, de még ahhoz is, hogy fókuszálja a gondolatait. Nem sírt: könnyei már nem voltak. De őszintén mosolyogni sem látták hosszú ideje, mintha örökös mélabú ülne a tekintetében, vagy árnyék vetülne a lelkére. Ezúttal némán és egyedül küzdött meg rémálmaival.
------
2.
Susan a kocsiban kérdőre vonta a társát:
- Ezt komolyan gondoltad?
- Miért, szerinted nem fér rá?
- Attól tartok, kórházban kötne ki.
- Bizony, az is ráférne.
Az út további részében mindketten gondolataikba merültek.
-------
Az ügyvéd hosszas zuhanyzással akart megszabadulni az elmúlt hónapok terhétől. Hátát a hideg csempének döntötte, csak állt és hagyta, hogy a forró víz felüdítse a testét. A víz csöpögött a hajából, izmai meg-megremegtek, ahogy egyszerre érte őket a csempe hidege és a víz forrósága. Ököllel a zuhanyfülke falára csapott. Végre szabad utat engedhetett a gyásznak. A nővére halálakor erre nem volt lehetősége: a média kereszttüzében állt. Félt, hogy a szomorúságát aggódásként és félelemként érzékeli a sajtó, és már eleve vesztesnek könyvelik el, ügyfelét pedig bűnösnek. Másrészről, ha kiült az arcára a Michael iránti aggodalom, akkor a gyásszal takarózott. Összezavarodott a helyzettől. A tegnap este után megkönnyebbült, remélte, hogy Basheer megteszi, amire kérte. Ha nem is voltak barátok, őszintének tartotta a testőrt, és korrekt volt a kapcsolatuk.
------
Már magasan állt a nap, mire felébredt lázas, visszatérő álmából. Már nem üvöltött, nem sírt, nem kiabált. De még mindig percek kellettek hozzá, hogy rájöjjön, hol van, melyik nap, és hogy nem késett el sehonnan. Legalább az évszázadot el szokta találni, gondolta magában ironikusan. Egy fekete esernyő biztonságos árnyékában és csakazért is pizsamában sétált a tóhoz. Minden javaslat, érv és ellenérv után eldöntötte, hova mennek, miután visszakapta az útlevelét. A király meghívása lehetővé tette, hogy valóban elvonulva gyűjtsön erőt, a pompa és luxus elzárja majd a mindennapok zajától, a tolakodó kívülállóktól és a zaklató újságíróktól. A gyerekek lovagolhatnak, a nevelőnő számára nem lesz túl idegen a környezet. A hagyományok lehetővé teszik, hogy fizikailag is álcázza magát. A testőröknek valószínűleg keresztbe áll majd a szemük, hogy egy arab nőt kell kísérgetniük, de ez a legkevésbé sem érdekelte. Ez is az ország mellett szólt: a testőrségének annyira idegen terep, hogy nem tudnak senki illetéktelennel kapcsolatba kerülni. Nem mintha árulástól tartott volna, de nem akart semmit a véletlenre bíni, ez után a keserű tapasztalat után pedig végképp nem. Egyre jobban tetszett neki az ötlet, már az ország neve is, mint egy dallam. Bahrain.
A tó csendes hullámzását nézve azon gondolkodott, van-e értelme még a kármentésnek. Úgy érezte, azáltal, hogy a perben az emberi oldala került előtérbe, semmivé foszlott a varázslat, amit adni akart. Csak a zenét magát akarta adni, mintegy hangszerré degradálva magát. Szerette ezt a hasonlatot. A szerzeményeire szeretett őnálló lényként gondolni, amiket azért hívott életre, hogy örömet szerezzenek, mozgásra bírják az embereket, netán gondolkodásra késztessék. Maybe they'd be happy for a while Azon töprengett, hajlandó-e még valaki a zenére, és csakis a zenére és annak mondanivalójára figyelni?
-------
Még mindig csak a gyerekei jelentették számára az egyetlen örömforrást. Azzal nyugtatgatta magát, hogy még csak két nap telt el az ítélethírdetés óta. Még mindig nagyon kifáradt estére, de nem eléggé ahhoz, hogy könnyen elaludjon. Ahogy lefekvéshez készülődött, azon gondolkodott, mitől kéne jobban félnie: az előtte álló éjszakától, vagy a következő naptól. Sóhajtott. Another day has gone Ismét egy nyugtalan éjszaka várt rá.
-------
A testőr távolról szemmel tartotta a főnökét egész nap. Nehéz szívvel gondolt a feladatára. Szerette volna, ha erősödik a férfi. Az étvágya nagyon lassan kezdett visszatérni. A védencének egyértelműen nyugalomra volt szüksége, de a tárgyalás pokla a személyzetet is megviselte. Az lesz a legjobb mindenkinek, ha mihamarabb elhagyják az országot. Másnap még nehéz feladat várt a biztonsági főnökre. Nem felejtette el az ügyvédnek tett ígéretét.
-------
Az ügyvéd a testőrre gondolt, hogy vajon megtette-e már. Jobb az ilyen feladaton mielőbb túlesni. Megtette volna ő is, de nem Susan és főleg nem a gyerekek előtt.
Belépett az otthona ajtaján, és kinthagyta a gondokat. A nő lénye betöltötte a házat. Lágy parfümillat. Néhány molekulányi elég belőle, hogy csak a színésznőre tudjon gondolni. Szemei összeszűkültek. come here girl Hófehér haja és világos bőre éles kontrasztban állt a nő sötétségével. Ebony and Ivory A nőhöz lépett. feel the touch of your body cling to mine Könnyedén felemelte, és a hálószoba felé indult vele. Kiss and touch A sötét szempárba nézett. Oh, I'll never let you go A válasz a nő szemében volt. touch me/ Don't hide our love/ Woman to man * I won't stop 'til break of dawn
-------
A rémálom az éjszaka közepén csapott le rá. Összekeveredtek álmában a napok, a vallomások és a vádak. Újra és újra visszhangoztak fejében a mocskosabbnál mocskosabb gyanusítgatások.
- Hazugság! - akart kiáltani, de nem volt szabad megzavarnia a tárgyalást.Erre nyomatékosan
figyelmeztette az összes ügyvédje.
- Hazugság! - akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. A teremben mintha mindenki azt figyelte volna, képes-e ilyen aljasságra. Az anyja szomorúsága ólomsúlyként nehezedett rá. A testvérei dühe tapintható volt. A közönség – mintha valami színjátékról lenne szó, nem az ő szabadságáról -, minden szünetben összesúgott a háta mögött. Csak kevesen voltak képesek állni a tekintetét. Az ügyvédek azt mondták, csak 12 ember véleménye számít. Nekik igen. Nem nekik kell ezzel a bélyeggel élniük. Nem értette, hogyan történhetett ez meg. A kérdés ott zakatolt a lelkében. Oh why ? (why ?),( why ?), (why ?) Nehezen lélegezve ébredt fel. Kavargott a gyomra. Eltartott pár pillanatig, míg rájött, hogy hol van. Tágranyílt szemmel meredt a sötötségbe. Már megint nagyon egyedül érezte magát. Someone put your hand out/ Begging for your love
--------
A testőr még soha nem érezte annyira nehéznek a feladatát, mint aznap este. Fél szemét mindig a kliensén tartotta. Az útlevélen való huzavonát leszámítva a főnökét immár nyugalom vette körül. Nehéz szívvel lépett be az énekes hálószobájába.
- Boss, beszélhetnénk?
- Persze. Csak nincs valami baj? - egy pillanatra félelem tükröződött a sötét szempárban.
- Nem. - a testőr már közvetlenül a védence mellett állt. A férfi még mindig nagyon gyengének tűnt, szemében tükröződött az elmúlt hónapok minden fáradtsága, félelme és megaláztatása. Mintha nem is erről a világról való lenne. - Csak... tudni szeretném.... Mennyi időre megyünk el?
- Még én sem tudom. Elég hosszú időre.
- Kiviszem ezt a poharat. Jó éjt! - szinte kimenekült a szobából. A falnak támaszkodott, sóhajtott, majd a konyhába sietett. A poharat a falhoz vágta. Isten és Mesereau bocsássa meg neki, nem tudta megtenni. Nem tudta megütni a legyengült férfit.
Vége
Köszönetnyilvánítás:
Köszönet illeti a főszereplőt a dallamokért, idézetekért és inspirációért.
Köszönet Ms. Yunak és Mr. Mesereaunak, nélkülük nem születhetett volna meg ez a történet.
Köszönetem VargaK-nak, aki szinte nem is az írásomat fordította angolra, hanem a gondolataimat.
További történetek
Első rész
1.
Jackson még mindig elcsigázottnak érezte magát, és fizikailag is könnyen kifáradt, de az esti mesét nem akarta kihagyni. A három gyerek köré gyűlt, és belemerültek egy klasszikus történetbe. Az apa nagy átéléssel olvasta föl a mesét, mint mindig. A mese után a férfi még általában dolgozott – zenét, dalszöveget nézett át, vagy koreográfiát csiszolgatott -, zenét hallgatott, vagy a maga örömére zongorázgatott, de most ő is alváshoz készülődött. A szobájában az ágyra dőlt, de csak a plafont bámulta. Don't be bothered they said/ It's just childish fantasies/ Turning your head Nem jött álom a szemére, az agyában kavarogtak a gondolatok, noha ahhoz túl fáradt volt, hogy szavakba, vagy dallamba öntse őket, de még ahhoz is, hogy fókuszálja a gondolatait. Nem sírt: könnyei már nem voltak. De őszintén mosolyogni sem látták hosszú ideje, mintha örökös mélabú ülne a tekintetében, vagy árnyék vetülne a lelkére. Ezúttal némán és egyedül küzdött meg rémálmaival.
------
2.
Susan a kocsiban kérdőre vonta a társát:
- Ezt komolyan gondoltad?
- Miért, szerinted nem fér rá?
- Attól tartok, kórházban kötne ki.
- Bizony, az is ráférne.
Az út további részében mindketten gondolataikba merültek.
-------
Az ügyvéd hosszas zuhanyzással akart megszabadulni az elmúlt hónapok terhétől. Hátát a hideg csempének döntötte, csak állt és hagyta, hogy a forró víz felüdítse a testét. A víz csöpögött a hajából, izmai meg-megremegtek, ahogy egyszerre érte őket a csempe hidege és a víz forrósága. Ököllel a zuhanyfülke falára csapott. Végre szabad utat engedhetett a gyásznak. A nővére halálakor erre nem volt lehetősége: a média kereszttüzében állt. Félt, hogy a szomorúságát aggódásként és félelemként érzékeli a sajtó, és már eleve vesztesnek könyvelik el, ügyfelét pedig bűnösnek. Másrészről, ha kiült az arcára a Michael iránti aggodalom, akkor a gyásszal takarózott. Összezavarodott a helyzettől. A tegnap este után megkönnyebbült, remélte, hogy Basheer megteszi, amire kérte. Ha nem is voltak barátok, őszintének tartotta a testőrt, és korrekt volt a kapcsolatuk.
------
Már magasan állt a nap, mire felébredt lázas, visszatérő álmából. Már nem üvöltött, nem sírt, nem kiabált. De még mindig percek kellettek hozzá, hogy rájöjjön, hol van, melyik nap, és hogy nem késett el sehonnan. Legalább az évszázadot el szokta találni, gondolta magában ironikusan. Egy fekete esernyő biztonságos árnyékában és csakazért is pizsamában sétált a tóhoz. Minden javaslat, érv és ellenérv után eldöntötte, hova mennek, miután visszakapta az útlevelét. A király meghívása lehetővé tette, hogy valóban elvonulva gyűjtsön erőt, a pompa és luxus elzárja majd a mindennapok zajától, a tolakodó kívülállóktól és a zaklató újságíróktól. A gyerekek lovagolhatnak, a nevelőnő számára nem lesz túl idegen a környezet. A hagyományok lehetővé teszik, hogy fizikailag is álcázza magát. A testőröknek valószínűleg keresztbe áll majd a szemük, hogy egy arab nőt kell kísérgetniük, de ez a legkevésbé sem érdekelte. Ez is az ország mellett szólt: a testőrségének annyira idegen terep, hogy nem tudnak senki illetéktelennel kapcsolatba kerülni. Nem mintha árulástól tartott volna, de nem akart semmit a véletlenre bíni, ez után a keserű tapasztalat után pedig végképp nem. Egyre jobban tetszett neki az ötlet, már az ország neve is, mint egy dallam. Bahrain.
A tó csendes hullámzását nézve azon gondolkodott, van-e értelme még a kármentésnek. Úgy érezte, azáltal, hogy a perben az emberi oldala került előtérbe, semmivé foszlott a varázslat, amit adni akart. Csak a zenét magát akarta adni, mintegy hangszerré degradálva magát. Szerette ezt a hasonlatot. A szerzeményeire szeretett őnálló lényként gondolni, amiket azért hívott életre, hogy örömet szerezzenek, mozgásra bírják az embereket, netán gondolkodásra késztessék. Maybe they'd be happy for a while Azon töprengett, hajlandó-e még valaki a zenére, és csakis a zenére és annak mondanivalójára figyelni?
-------
Még mindig csak a gyerekei jelentették számára az egyetlen örömforrást. Azzal nyugtatgatta magát, hogy még csak két nap telt el az ítélethírdetés óta. Még mindig nagyon kifáradt estére, de nem eléggé ahhoz, hogy könnyen elaludjon. Ahogy lefekvéshez készülődött, azon gondolkodott, mitől kéne jobban félnie: az előtte álló éjszakától, vagy a következő naptól. Sóhajtott. Another day has gone Ismét egy nyugtalan éjszaka várt rá.
-------
A testőr távolról szemmel tartotta a főnökét egész nap. Nehéz szívvel gondolt a feladatára. Szerette volna, ha erősödik a férfi. Az étvágya nagyon lassan kezdett visszatérni. A védencének egyértelműen nyugalomra volt szüksége, de a tárgyalás pokla a személyzetet is megviselte. Az lesz a legjobb mindenkinek, ha mihamarabb elhagyják az országot. Másnap még nehéz feladat várt a biztonsági főnökre. Nem felejtette el az ügyvédnek tett ígéretét.
-------
Az ügyvéd a testőrre gondolt, hogy vajon megtette-e már. Jobb az ilyen feladaton mielőbb túlesni. Megtette volna ő is, de nem Susan és főleg nem a gyerekek előtt.
Belépett az otthona ajtaján, és kinthagyta a gondokat. A nő lénye betöltötte a házat. Lágy parfümillat. Néhány molekulányi elég belőle, hogy csak a színésznőre tudjon gondolni. Szemei összeszűkültek. come here girl Hófehér haja és világos bőre éles kontrasztban állt a nő sötétségével. Ebony and Ivory A nőhöz lépett. feel the touch of your body cling to mine Könnyedén felemelte, és a hálószoba felé indult vele. Kiss and touch A sötét szempárba nézett. Oh, I'll never let you go A válasz a nő szemében volt. touch me/ Don't hide our love/ Woman to man * I won't stop 'til break of dawn
-------
A rémálom az éjszaka közepén csapott le rá. Összekeveredtek álmában a napok, a vallomások és a vádak. Újra és újra visszhangoztak fejében a mocskosabbnál mocskosabb gyanusítgatások.
- Hazugság! - akart kiáltani, de nem volt szabad megzavarnia a tárgyalást.Erre nyomatékosan
figyelmeztette az összes ügyvédje.
- Hazugság! - akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. A teremben mintha mindenki azt figyelte volna, képes-e ilyen aljasságra. Az anyja szomorúsága ólomsúlyként nehezedett rá. A testvérei dühe tapintható volt. A közönség – mintha valami színjátékról lenne szó, nem az ő szabadságáról -, minden szünetben összesúgott a háta mögött. Csak kevesen voltak képesek állni a tekintetét. Az ügyvédek azt mondták, csak 12 ember véleménye számít. Nekik igen. Nem nekik kell ezzel a bélyeggel élniük. Nem értette, hogyan történhetett ez meg. A kérdés ott zakatolt a lelkében. Oh why ? (why ?),( why ?), (why ?) Nehezen lélegezve ébredt fel. Kavargott a gyomra. Eltartott pár pillanatig, míg rájött, hogy hol van. Tágranyílt szemmel meredt a sötötségbe. Már megint nagyon egyedül érezte magát. Someone put your hand out/ Begging for your love
--------
A testőr még soha nem érezte annyira nehéznek a feladatát, mint aznap este. Fél szemét mindig a kliensén tartotta. Az útlevélen való huzavonát leszámítva a főnökét immár nyugalom vette körül. Nehéz szívvel lépett be az énekes hálószobájába.
- Boss, beszélhetnénk?
- Persze. Csak nincs valami baj? - egy pillanatra félelem tükröződött a sötét szempárban.
- Nem. - a testőr már közvetlenül a védence mellett állt. A férfi még mindig nagyon gyengének tűnt, szemében tükröződött az elmúlt hónapok minden fáradtsága, félelme és megaláztatása. Mintha nem is erről a világról való lenne. - Csak... tudni szeretném.... Mennyi időre megyünk el?
- Még én sem tudom. Elég hosszú időre.
- Kiviszem ezt a poharat. Jó éjt! - szinte kimenekült a szobából. A falnak támaszkodott, sóhajtott, majd a konyhába sietett. A poharat a falhoz vágta. Isten és Mesereau bocsássa meg neki, nem tudta megtenni. Nem tudta megütni a legyengült férfit.
Vége
Köszönetnyilvánítás:
Köszönet illeti a főszereplőt a dallamokért, idézetekért és inspirációért.
Köszönet Ms. Yunak és Mr. Mesereaunak, nélkülük nem születhetett volna meg ez a történet.
Köszönetem VargaK-nak, aki szinte nem is az írásomat fordította angolra, hanem a gondolataimat.
További történetek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)