Az alábbi történet szinte teljesen fantáziám gyermeke, bár nyomokban tartalmaz valós elemeket. Figyelmeztetném a kedves Olvasót, hogy sokkolóan hathat, ezért csak saját felelősségére olvassa mindenki. Amennyiben kommentálásra érdemesnek tartják, szívesen veszek minden észrevételt.
Első rész
Az ügyvéd hiába kereste a férfi tekintetét, az a semmibe meredt.
- Hozzál Vizet ! - kiáltott a testőrnek.
A víz egy részével arcon locsolta a férfit, akin rögtön meglepődöttség és zavarodottság keveréke tükröződött. Szánalomra méltó benyomást keltett, de az ügyvéd nem törődött vele. Legalábbis nem mutatta. Előbb ezüstös hajába túrt, majd mindkét kezével megfogta az ügyfele egyik kezét.A legtöbb tanúnak ilyenkor hirtelen melege lett és kezük izzadni kezdett, védencéjé azonban erőtlen volt és hideg. Az ügyvéd átható, hideg tekintettel nézett végig rajta.. A vele szemben ülő férfi sápadt volt, természetellenesen fehér a vastag smink ellenére is, ami még jobban kiemelte csapzott hajának hollófekete tónusát. Meleg, barna szeme fénytelen volt, tekintete üres. És sovány. Aggasztóan sovány. Az ügyvéd 47 kg-ra becsülte. Akár egy zombi. De legalább már nem remegett, mint a tárgyalóteremből kifelé jövet. Az ügyvéd egy pillanatra elgondolkozott, hogy vajon azért-e, mert már ahhoz sincs ereje.
- Tudod, milyen nap van?
- Június 13. 2005. - válaszolt halkan – Átmentem? - tette hozzá.
Az ügyvéd kicsit kivárt.
- Az óvadékot elintéztük – szólalt meg végül. - Az útlevéllel kapcsolatban csak holnap tudunk intézkedni, ha nem akadékoskodnak, akkor mindössze pár napra lesz szükség. A lefoglalt egyéb dolgaid visszaszerzése tovább fog tartani, de azt elintézzük Susannel, akkor már nyugodtabb helyen pihenhetsz.
- Ahogy jónak látod. Szeretnék mielőbb elmenni innen.
Az ügyvéd szinte meglepődött a gyors és világos reakción. A férfi, mintha kicserélték volna, gyors mozdulattal a távirányítóért nyúlt, és bekapcsolta a TVt.
- Biztos ez kell most neked?
- Nem vagyok hülye, csak fáradt! - csattant fel a férfi, de szinte abban a pillanatban vissza is fojtotta dühét. - Ebből élek, az Istenért! Tudnom kell, van-e még jövőm?
Az ABC-n természetesen ő volt a téma. Ahogy az összes többi adón is. Nem is várt mást senki a szobában. „He showed no feelings” mondta csodálkozó hangon egy riporter. „Just this shock look on his face...” A férfi tekintete megint kiüresedett. Ne ítélkezz könnyen,/ mert a nyugalmam öncsalás Az ügyvéd szemei elkerekedtek egy pillanatra. Igen, felmentették, de a kérdés nyitva maradt – pontosabban, a média nem akarta lezárni, amíg csak egy centet is ki lehet belőle préselni: bűnös vagy sem. És ők már az első nap meghozták az ítéletet... A TVben a nő egyre jobban belemelegedett: „végül is még nem tiltja törvény, hogy bizarr legyen valaki, de” - a férfi kikapcsolta.
- Fantasztikus. Az se lenne rosszabb, ha elítéltek volna.
Folyt. köv.
Harmadik rész
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése