Trial of the Century - 3. rész

Az alábbi történet szinte teljesen fantáziám gyermeke, bár nyomokban tartalmaz valós elemeket. Figyelmeztetném a kedves Olvasót, hogy sokkolóan hathat, ezért csak saját felelősségére olvassa mindenki. Amennyiben kommentálásra érdemesnek tartják, szívesen veszek minden észrevételt.

Első rész


A kijelentés ostorként csattant a jelenlévőkön. Az ügyvéd igyekezett nem szabadjára engedni a haragját. Fárasztó hónapok, álmatlan éjszakák és kemény küzdelmek álltak mögötte, még a gyászra sem vesztegethetett sok időt.
- Ezt most komolyan gondolod? - kérdezte bársonyos, ám hideg hangon. A szobában lévők kimenekültek, csak az ügyvédnő maradt.
- Miért, nem könyveltek el p.. bűnözőnek? - nem tudta kimondani azt a szót. - Nem sok értelme volt, hogy alkalmazzalak. Nem, ne félj, kifizetlek.
- Először is, nem fogok éhenhalni, és Susan sem. Másodszor, ügyvéd vagyok, nem sajtós. Talán Ms. Bainnel beszéld meg a dolgot. - az ügyvéd még mindig nem kiabált, de az sem lett volna
félelmetesebb. - A tárgyalóteremben minden flottul ment. Felmentettek a 10 nagy és a 4 kisebb vádpontban, egyhangúlag. Nem volt hung jury, nem tudnak fellebezni, és ha polgári pert indítanak, akkor már jelen sem kell lenned. Ráadásul grátisz levezényeljük, mit szólsz hozzá? - ezt az utolsó kérdést már olyan negédes hangon tette fel, hogy a fekete hajú férfi visszakozott.
- Bocs, nem voltam fair, de nagyon megviselt.
- Tudom. - mély levegőt vett. A feketeleves. - Mindjárt itt lesz az orvos, és ha szükségesnek látja, infúzióra rak, akármit is mondasz.
A férfit tényleg megviselhette a tárgyalás, mert még csak nem is tiltakozott. Vagy csak más járt a fejében?
- És, ha később a gyerekeim megkérdezik, miért és mivel vádoltak, hogyan magyarázzam el? Vagy mit tegyek, ha mástól tudják meg? Ha egy olyan újság kerül a kezükbe, ami az apjukat egy vadállatnak tünteti fel?
Egyikük sem vette észre, hogy az ügyvédnő összerezzen. Ez eljutott hozzá, pedig nem nagyon figyelt a mellette zajló párbeszédre. Ő is kimerült volt, mind szellemileg, mind fizikailag, mind érzelmileg. Mindig elegáns volt, de most csapzottnak érezte magát. Átöltözni sem volt ideje, kosztümje gyűrött volt, és ő sem evett egész nap, de most már kezdte érezni. Ráadásul az ő és ősz hajú társa számára még nem zárult le az ügy.
Az orvos megérkezett. A testőrség főnöke vezette be, s ahogy meglátta a páciensét, egy szó nélkül készítette elő az infúziót.
- Sajnálom, de szükség van rá. Kiszáradt, Mr. Jackson. Nyugalom, nem fog fájni.
Relax,/ this wont hurt you/ Before I put it in/ close your eyes
- Mi megyünk. Holnap találkozunk. Viszlát mindenkinek. - szólt az ügyvéd a testőrhöz.


A kocsiban az ügyvéd törte meg a hallgatást:
- Susan, te sírtál? Az előbb a Tv-ben...
- Igen, és most is közel álltam hozzá.
- De most már rendben vagy? - Annie, are you OK?/ Are you OK Annie?
- Igen. Most elítélsz?
- Nem, én is sokszor közel álltam hozzá. Annyira gyenge, és mégis, annyira erős. De azért vigyázz magadra, nem örülnék, ha kiborulnál.
- Félted az irodát?
- Egy fenét. Téged féltelek. Olyan, mintha a húgom volnál. Kitennél itt?
- Persze. Minniet üdvözlöm.

Folyt. köv.

Negyedik rész