Az alábbi történet szinte teljesen fantáziám gyermeke, bár nyomokban tartalmaz valós elemeket. Figyelmeztetném a kedves Olvasót, hogy sokkolóan hathat, ezért csak saját felelősségére olvassa mindenki. Amennyiben kommentálásra érdemesnek tartják, szívesen veszek minden észrevételt.
Első rész
1.
Jackson még mindig elcsigázottnak érezte magát, és fizikailag is könnyen kifáradt, de az esti mesét nem akarta kihagyni. A három gyerek köré gyűlt, és belemerültek egy klasszikus történetbe. Az apa nagy átéléssel olvasta föl a mesét, mint mindig. A mese után a férfi még általában dolgozott – zenét, dalszöveget nézett át, vagy koreográfiát csiszolgatott -, zenét hallgatott, vagy a maga örömére zongorázgatott, de most ő is alváshoz készülődött. A szobájában az ágyra dőlt, de csak a plafont bámulta. Don't be bothered they said/ It's just childish fantasies/ Turning your head Nem jött álom a szemére, az agyában kavarogtak a gondolatok, noha ahhoz túl fáradt volt, hogy szavakba, vagy dallamba öntse őket, de még ahhoz is, hogy fókuszálja a gondolatait. Nem sírt: könnyei már nem voltak. De őszintén mosolyogni sem látták hosszú ideje, mintha örökös mélabú ülne a tekintetében, vagy árnyék vetülne a lelkére. Ezúttal némán és egyedül küzdött meg rémálmaival.
------
2.
Susan a kocsiban kérdőre vonta a társát:
- Ezt komolyan gondoltad?
- Miért, szerinted nem fér rá?
- Attól tartok, kórházban kötne ki.
- Bizony, az is ráférne.
Az út további részében mindketten gondolataikba merültek.
-------
Az ügyvéd hosszas zuhanyzással akart megszabadulni az elmúlt hónapok terhétől. Hátát a hideg csempének döntötte, csak állt és hagyta, hogy a forró víz felüdítse a testét. A víz csöpögött a hajából, izmai meg-megremegtek, ahogy egyszerre érte őket a csempe hidege és a víz forrósága. Ököllel a zuhanyfülke falára csapott. Végre szabad utat engedhetett a gyásznak. A nővére halálakor erre nem volt lehetősége: a média kereszttüzében állt. Félt, hogy a szomorúságát aggódásként és félelemként érzékeli a sajtó, és már eleve vesztesnek könyvelik el, ügyfelét pedig bűnösnek. Másrészről, ha kiült az arcára a Michael iránti aggodalom, akkor a gyásszal takarózott. Összezavarodott a helyzettől. A tegnap este után megkönnyebbült, remélte, hogy Basheer megteszi, amire kérte. Ha nem is voltak barátok, őszintének tartotta a testőrt, és korrekt volt a kapcsolatuk.
------
Már magasan állt a nap, mire felébredt lázas, visszatérő álmából. Már nem üvöltött, nem sírt, nem kiabált. De még mindig percek kellettek hozzá, hogy rájöjjön, hol van, melyik nap, és hogy nem késett el sehonnan. Legalább az évszázadot el szokta találni, gondolta magában ironikusan. Egy fekete esernyő biztonságos árnyékában és csakazért is pizsamában sétált a tóhoz. Minden javaslat, érv és ellenérv után eldöntötte, hova mennek, miután visszakapta az útlevelét. A király meghívása lehetővé tette, hogy valóban elvonulva gyűjtsön erőt, a pompa és luxus elzárja majd a mindennapok zajától, a tolakodó kívülállóktól és a zaklató újságíróktól. A gyerekek lovagolhatnak, a nevelőnő számára nem lesz túl idegen a környezet. A hagyományok lehetővé teszik, hogy fizikailag is álcázza magát. A testőröknek valószínűleg keresztbe áll majd a szemük, hogy egy arab nőt kell kísérgetniük, de ez a legkevésbé sem érdekelte. Ez is az ország mellett szólt: a testőrségének annyira idegen terep, hogy nem tudnak senki illetéktelennel kapcsolatba kerülni. Nem mintha árulástól tartott volna, de nem akart semmit a véletlenre bíni, ez után a keserű tapasztalat után pedig végképp nem. Egyre jobban tetszett neki az ötlet, már az ország neve is, mint egy dallam. Bahrain.
A tó csendes hullámzását nézve azon gondolkodott, van-e értelme még a kármentésnek. Úgy érezte, azáltal, hogy a perben az emberi oldala került előtérbe, semmivé foszlott a varázslat, amit adni akart. Csak a zenét magát akarta adni, mintegy hangszerré degradálva magát. Szerette ezt a hasonlatot. A szerzeményeire szeretett őnálló lényként gondolni, amiket azért hívott életre, hogy örömet szerezzenek, mozgásra bírják az embereket, netán gondolkodásra késztessék. Maybe they'd be happy for a while Azon töprengett, hajlandó-e még valaki a zenére, és csakis a zenére és annak mondanivalójára figyelni?
-------
Még mindig csak a gyerekei jelentették számára az egyetlen örömforrást. Azzal nyugtatgatta magát, hogy még csak két nap telt el az ítélethírdetés óta. Még mindig nagyon kifáradt estére, de nem eléggé ahhoz, hogy könnyen elaludjon. Ahogy lefekvéshez készülődött, azon gondolkodott, mitől kéne jobban félnie: az előtte álló éjszakától, vagy a következő naptól. Sóhajtott. Another day has gone Ismét egy nyugtalan éjszaka várt rá.
-------
A testőr távolról szemmel tartotta a főnökét egész nap. Nehéz szívvel gondolt a feladatára. Szerette volna, ha erősödik a férfi. Az étvágya nagyon lassan kezdett visszatérni. A védencének egyértelműen nyugalomra volt szüksége, de a tárgyalás pokla a személyzetet is megviselte. Az lesz a legjobb mindenkinek, ha mihamarabb elhagyják az országot. Másnap még nehéz feladat várt a biztonsági főnökre. Nem felejtette el az ügyvédnek tett ígéretét.
-------
Az ügyvéd a testőrre gondolt, hogy vajon megtette-e már. Jobb az ilyen feladaton mielőbb túlesni. Megtette volna ő is, de nem Susan és főleg nem a gyerekek előtt.
Belépett az otthona ajtaján, és kinthagyta a gondokat. A nő lénye betöltötte a házat. Lágy parfümillat. Néhány molekulányi elég belőle, hogy csak a színésznőre tudjon gondolni. Szemei összeszűkültek. come here girl Hófehér haja és világos bőre éles kontrasztban állt a nő sötétségével. Ebony and Ivory A nőhöz lépett. feel the touch of your body cling to mine Könnyedén felemelte, és a hálószoba felé indult vele. Kiss and touch A sötét szempárba nézett. Oh, I'll never let you go A válasz a nő szemében volt. touch me/ Don't hide our love/ Woman to man * I won't stop 'til break of dawn
-------
A rémálom az éjszaka közepén csapott le rá. Összekeveredtek álmában a napok, a vallomások és a vádak. Újra és újra visszhangoztak fejében a mocskosabbnál mocskosabb gyanusítgatások.
- Hazugság! - akart kiáltani, de nem volt szabad megzavarnia a tárgyalást.Erre nyomatékosan
figyelmeztette az összes ügyvédje.
- Hazugság! - akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. A teremben mintha mindenki azt figyelte volna, képes-e ilyen aljasságra. Az anyja szomorúsága ólomsúlyként nehezedett rá. A testvérei dühe tapintható volt. A közönség – mintha valami színjátékról lenne szó, nem az ő szabadságáról -, minden szünetben összesúgott a háta mögött. Csak kevesen voltak képesek állni a tekintetét. Az ügyvédek azt mondták, csak 12 ember véleménye számít. Nekik igen. Nem nekik kell ezzel a bélyeggel élniük. Nem értette, hogyan történhetett ez meg. A kérdés ott zakatolt a lelkében. Oh why ? (why ?),( why ?), (why ?) Nehezen lélegezve ébredt fel. Kavargott a gyomra. Eltartott pár pillanatig, míg rájött, hogy hol van. Tágranyílt szemmel meredt a sötötségbe. Már megint nagyon egyedül érezte magát. Someone put your hand out/ Begging for your love
--------
A testőr még soha nem érezte annyira nehéznek a feladatát, mint aznap este. Fél szemét mindig a kliensén tartotta. Az útlevélen való huzavonát leszámítva a főnökét immár nyugalom vette körül. Nehéz szívvel lépett be az énekes hálószobájába.
- Boss, beszélhetnénk?
- Persze. Csak nincs valami baj? - egy pillanatra félelem tükröződött a sötét szempárban.
- Nem. - a testőr már közvetlenül a védence mellett állt. A férfi még mindig nagyon gyengének tűnt, szemében tükröződött az elmúlt hónapok minden fáradtsága, félelme és megaláztatása. Mintha nem is erről a világról való lenne. - Csak... tudni szeretném.... Mennyi időre megyünk el?
- Még én sem tudom. Elég hosszú időre.
- Kiviszem ezt a poharat. Jó éjt! - szinte kimenekült a szobából. A falnak támaszkodott, sóhajtott, majd a konyhába sietett. A poharat a falhoz vágta. Isten és Mesereau bocsássa meg neki, nem tudta megtenni. Nem tudta megütni a legyengült férfit.
Vége
Köszönetnyilvánítás:
Köszönet illeti a főszereplőt a dallamokért, idézetekért és inspirációért.
Köszönet Ms. Yunak és Mr. Mesereaunak, nélkülük nem születhetett volna meg ez a történet.
Köszönetem VargaK-nak, aki szinte nem is az írásomat fordította angolra, hanem a gondolataimat.
További történetek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése