Sunset driving

Erotikus tartalmú írás. 18 éven felülieknek!

Megállt a dombtetőn. Hülye ötlet volt idehozni a lányt, még ő is rosszul érezte magát, hát még a kedvese! Pedig a táj gyönyörű volt. A Figueroa Mountain ott magasodott mögöttük, dús erdők, szántóföldek és legelők váltották egymást. Már akkor elhatározta, hogy elhozza ide a barátnőjét, mikor először járt erre, pedig nem vidám ügyben jött. Ügyvéd volt, és a kliense nagy bajban volt. Volt kliense nem egyszerűen errefelé lakott: a birtoka alattuk terült el. Hatalmas farm, mindennel, amire csak vágyni lehet. Azóta az ügy megoldódott, és a kliense gyermekeivel együtt elutazott. Kiszálltak a kocsiból. Az ügyvéd némán nézte a lenyugvó nap fényében fürdő tájat. Kívülről semmi változás nem látszott, de a volt védencének aurája nélkül valahogy üresnek tűnt minden. Milyen ironikus, gondolta. A hegyet arany színekben fürdetik a nap utolsó sugarai, a csúcs, a virágok ragyognak – a birtok a völgyben pedig már árnyékba borult.
Kedveséhez lépett, és hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet a lány arcáról.
- Néha szinte hallani a zenét… - suttogta a nő.
A férfi elfojtott egy szitkot. Tudhatta volna. A kedvesét még jobban megrázta a kirándulás, mint őt magát. Hiszen annyi közös volt a nőben és volt kliensében! Két fekete énekes, érzékeny művészlélekkel megáldva – megverve. A férfi tudta, ha továbbmennének az úton, a ranchen mindenki szívesen fogadná őket. Minden adva lenne egy romantikus álomrandihoz: egy 18. századi, fából faragott karusszel, egy klasszikus vagy egy vígjáték a moziban – csak kettejüknek, gyertyafényes vacsora, lovaglás vagy akár csónakázhatnának is a tavon. „Mindössze” az a tény rontaná el végérvényesen a romantikus hangulatot, hogy a tulajdonos, mint valami száműzött hagyta el az otthonát.
- Menjünk? – kérdezte az ügyvéd a nőtől.
- Azért a naplementét megvárhatjuk.
A lány bekapcsolta az autórádiót, de lehalkította, hogy senkit és semmit ne zavarjanak, és a kocsi motorháztetejére ült. A vöröslő napkorongot nézte. Micsoda érzelgős marha vagyok, gondolta magában a férfi, de azért még szedett pár szál virágot. A virágokkal megcsiklandozta a lány nyakát, egy sötétsárgát pedig a hajába tűzött.
- Szép vagy.
- Képzelem. Kisírt szemekkel…
A férfi egy csókkal hallgattatta el. A nő visszacsókolt, olyan odaadással, ahogy csak ő tud. Levetette a férfi zakóját, és a fűre dobta. A ruháján keresztül simogatta a férfit. Talán tényleg perverz, hogy egy nálánál jócskán idősebb pasira bukik, na de azok a vállak! És az az átható, kék szempár! A férfi ezüst hajkoronáját pedig mindenki csodálta. A nő felnyögött. Partnere teljes odaadással kényeztette. Erős kezei voltak. És ügyesek is, meg kell hagyni. Kissé eltolta magától a férfit.
- Akarod?
Az csak akkor kapott észbe.
- Úristen, bárki megláthat minket! – a szavainak kissé ellentmondott, hogy nehezen vette a levegőt.
- Overruled. You may answer!
- Ha valaki erre jön, tuti meglát minket!
- Nem, hacsak fel nem kapcsolod a kocsi reflektorait.
- Azt akarod, hogy a kemény földre fektesselek? – úgy gondolta, szerelme ennél többet érdemel. A legjobbat.
- Te is lehetsz alul! – bökte meg nevetve a férfi hasát. – A fű elég puha.
Ismét a férfihoz lépett. Az szorosan átölelte, és mélyen belélegezte a nő hajának illatát. Ez a nő tudja, hogy kell megőrjíteni! Tessék, itt áll 55 évesen, elismert ügyvédként, és a Figueroa Mountain Road mellett fog egy szép nyári este lezavarni egy menetet. Már tessék – lássék módra sem ellenkezett, mikor a nő kézenfogva vezette a földre dobott zakóhoz. Ráült, és az ölébe húzta a lányt. Az egy gyors mozdulattal kibújt a szűk topból, és maguk mellé dobta. A férfi inge hamarosan ugyanott kötött ki. Gyorsan lekerült róluk minden ruhadarab. A kaliforniai nyárutóban még éjjel sem volt hideg. A lány elfeküdt. Olyan volt, mint egy árnyék, vagy mint egy hajlékony testű fekete párduc. Félig lehunyt szemhéja alól hívogatóan nézett a férfira.
- Tényleg nem akarlak összetörni.
- Bolond vagy. Nem vagyok porcelánbaba.
- Azért csak ülj rám. Te akartál lovagolni, nem? – A nő már napok óta próbálta elcsalni egy közeli lovasudvarba.
- Bolond! – lökte oldalba a férfit. – Imádlak!
- Én is téged.
A férfi szerelme fölé hajolt. „Hős lovagom. Az igazság bajnoka” mosolyodott el magában a nő. Borostyánszínű szemei egészen összeszűkültek, ahogy a kedvese megcsókolta. Szenvedélyesen. Ismerték egymás minden porcikáját, mindketten arra figyeltek, hogy a másiknak a lehető legnagyobb gyönyört adják. A férfi hatalmas tenyere alatt eltűnt a nő lapos hasa.
- Gyere! – búgta a lány.
- Nem. Most te jössz.
A nő a férfi széles mellkasára támaszkodott, és szerelmére nevetett.
- Na gyerünk, csődör!
Előrehajolt, és megcsókolta. Habár az ő ötlete volt, egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nehogy valaki arra tévedjen, aztán már nem érdekelte semmi más, csak a „vágta” a „csődörével”.

Már majdnem elaludt a férfi erős karjaiban, mikor az a fülébe súgta:
- Menjünk, mielőtt ránktörnek.
Gyorsan felöltöztek. A lány még egy utolsó pillantást vetett a csillagos égre, és a kocsihoz indult. Hazafelé a férfi a kezét végig a lány combján nyugtatta. Egy csapat fiatal jött velük szembe drága sportkocsival.
- Ezt megúsztuk.
- Meg. – vigyorgott a lány, megcsókolta a férfit. – Had irigykedjenek.

Egyéb történetek