Az alábbi történet szinte teljesen fantáziám gyermeke, bár nyomokban tartalmaz valós elemeket. Figyelmeztetném a kedves Olvasót, hogy sokkolóan hathat, ezért csak saját felelősségére olvassa mindenki. Amennyiben kommentálásra érdemesnek tartják, szívesen veszek minden észrevételt.
Első rész
A férfi kihasználta a hajnali órákat, amikor még nem tűz annyira a nap – nem tudatosan, élete során hozzászokott. Próbálta a gyerekeit normális életritmusban nevelni, de ők szerettek volna minél több időt vele tölteni, így az esti mese sokszor a késő estébe nyúlt, a reggel pedig még napkelte előtt beköszöntött hozzájuk. Hogy azért meglegyen a szükséges alvásmennyiség, a nappal nagy részét sziesztával töltötték. Most viszont Grace vigyázott a gyerekekre. A férfi bízott benne, hogy a nevelőnő valami ésszerűnek tűnő magyarázatot talált ki.
Sok minden kavargott a férfi fejében. Ha az orvos megtudja, hogy megint csak turkálta az ételt, de 1-2 falatnál több nem ment le a torkán, újra infúzióra rakják. Elgondolkozva sétált. Önkéntelenül is kedvenc fájánál kötött ki. Ezúttal nem mászott fel a madarak közé, akármilyen kihívás is volt a dalukban. Sokszor versenyeztek, sokszor kapott tőlük ihletet. Valahogy ki kéne írnia magából De ezúttal nem volt hozzá ereje. Éjjel tett egy gyenge kísérletet, de túl fájdalmasra sikeredett. Lehet, hogy letörli. Még a páncélba sem lenne érdemes berakni.. Lemondóan sóhajtott, a faóriás törzsének támasztotta a homlokát. Könnyei sem voltak már. U cann no lonngerrr make me cryyy Lassan megfordult. Most a hátát döntötte a repedezett fakéregnek. Lassan lecsúszva ülő helyzetbe küzdötte magát. Talán tényleg erőt kéne gyűjtenie. A párperces sétától kifáradt. Fekete haja az arcába hullott. Önkéntelen mozdulattal kisöpörte a még mindig csapzott tincseket a szeméből. Körbenézett. A birodalma. De most már ezt sem érezte otthonának, már itt sem érezte magát biztonságban. De még mindig jobb itt, mint máshol az országban. Más országba pedig egyenlőre nem tud menni. Remélte, hogy az ügyvédek teszik a dolgukat, és visszaszerzik az útlevelét, amilyen gyorsan csak lehet. Neki mindegy volt, hova. A többiek már keresték a megfelelő helyet, de ő úgy volt vele, hogy az első nemzetközi gép jó lesz, amit el tud érni, attól számítva, hogy kezében a papírja.
Ideje lenne visszamenni a házba. Raymone jön délelőtt, délután az ügyvédek. A férfi remélte, ma végre lezárul az egész, és nem kell többet bizonyítékokkal, beadványokkal, kiszivárgásokkal, nyilatkozatokkal és állásfoglalásokkal foglalkoznia. Soha nem érdekelték ezek a dolgok, fárasztották. Talán most már végre az életével és a családjával foglalkozhat. És talán zenével és tánccal. Igen, mert végül csak a zene és tánc marad. Music, Music and me
-----
1.
A gyerekek, úgy tűnt, nem vették észre, milyen hajszálon függött megszokott életük. Semmit nem mondott nekik tegnap, mikor a bíróságra indult. Ezt úgysem lehet szavakban kifejezni. You gave me strength/ When I wasn't strong Ha másképp alakul, azt mondták volna a gyerekeknek, hogy balesetet szenvedett. Úgysem bírta volna sokáig... Kényszerítette magát, hogy másra gondoljon. Végül is, most már minden rendben. Több hibát nem követ el. Megint olyanokban bízott meg, akikben nem kellett volna, pedig egyszer már pórul járt. De nem, nem tanult. And you still deal with the fires/ That they made.. Ezentúl nem bízik senkiben. A testőr szakította félbe a gondolatait.
- Boss, telefon. Aphrodite Jones. Lerázom, de gondoltam, szólok, hátha mégis beszélnél vele.
- Aphrodite Jones?
- Újságíró. Vállig érő, barna haj, kemény hang, Fox TV.
- Rázd le. Kösz.
A testőr a telefonba szólt:
- Sajnálom, Ms Jones. Nem tudom adni Mr. Jacksont. Senkivel sem akar most beszélni.
Michael megrázta a fejét, majd elindult a gyerekekhez játszani velük. Már a gondolattól mosolyra húzódott a szája.
2.
Ugyan a Peterson-könyvet még nem fejezte be, de már egy újabb ügy érdekelte. Egyszerűen nem értette, hogyan menthették fel. Pedig alapvetően nem érzett ellenszenvet iránta. Hiszen kamaszkorában még szerette is. Még most is feltörnek benne az emlékek, főleg, ha kedvenc dalát hallja. Mint most is, a rádióból: „Just call my name/ And I'll be there!”Még jó, hogy sikerült megszereznie egy fontos telefonszámot, gondolta hirtelen, és tárcsázni kezdett. Közben elmosolyodott. Talán az Ovális Iroda telefonszáma sem olyan titkos, mint Neverlandé. Neki mindenesetre az egyik testőr száma van meg. Egy próbát megér, gondolta. Utána úgyis letiltják.
- Aphrodite Jones vagyok a FoxTVtől. Kérem, ne tegye le. Beszélhetnék Mr. Jacksonnal?
- Egy pillanat, Ms. Jones, megkérdezem Mr. Jacksont, de ne nagyon bízzon benne.
…
- Sajnálom, Ms Jones. Nem tudom adni Mr. Jacksont. Senkivel sem akar most beszélni.
- Azért köszönöm. És ha esetleg Mr Jackson később mégis akarna velem beszélni, megtalálnak.
Mégis, mire számított? Várni kellett volna 1-2 napot. Viszont, mint egy bírósági forrásától megtudta, Mesereauék legfontosabb feladata Jackson útlevelének visszaszerzése.
-----
Michael infúzióval a karjában pihent délután. Még így is elégedett volt. Legalábbis elégedettebb, mint hosszú hónapok óta valaha. Ez volt az első nap, hogy semmit nem kellett tennie. Nem kellett időre felkelni, elkészülni, kérdésekre válaszolni, vagy éppen hallgatni. És legfőképpen: nem kellett bíróságra mennie és vallomásokat végighallgatnia. És tűrni, hogy nem szólhat közbe. Kimerítette a tárgyalás, most érezte csak igazán, hogy hónapok rohantak el mellette, és ő annyit mulasztott! Legfőképpen az utolsó tíz nap szívta ki az erejét. Amíg az esküdtszék meghozta döntését. Nine nights of matter/ black flowers blossom Égette a lelkét, ahogy visszagondolt a várakozásra. Teardrop on fire Hiába mondták neki az ügyvédek, és minden jogi ügyekben járatos munkatársa, vagy ismerőse, hogy a gyors döntés általában rossz szokott lenni, ő úgy érezte, könnyen beszélnek. Nem az ő életükről volt szó.
A testőr jelezte, hogy az ügyvédek megérkeztek. Óvatosan lebontotta az infúziót, ahogy az
orvos mutatta neki. Michael közben türelmetlenül dobolt a lábával. Nem az ügyvédek miatt szedette le, ők látták már rosszabb állapotban is, de így könnyebben mozgott és persze a gyerekeit is jobb volna ettől megkímélni. Úgy döntött, a könyvtárban tárgyal az ügyvédekkel. A dolgozószobában nem fértek volna el négyen, minden tele volt emléktárgyakkal, ajándékokkal. Mindenki csak 'kacatnak' csúfolta a rengeteg mütyürt, de számára bizonyítékok voltak, hogy mégiscsak érdemes élnie. Üdvözölte a jogászokat.
- Az ügyész természetesen megpróbál keresztbe tenni, de gyakorlatilag csak időhúzásra van lehetősége, és arra is csak féllegálisan, az emberein keresztül. Néhány nap, és megkapod a papírjaid. Most erre fekszünk rá leginkább. A bizonyítékként lefoglalt dolgaid közül mit szeretnél visszakapni mihamarabb?
- Gondolom, a laptopok, elsősorban. - vetette közbe a fiatal nő. - A vádlóknak adott gépeket is visszaszerezzük?
- Mindegy. Ha esetleg megszerzitek őket, használjátok. Vagy adjátok egy alapítványnak vagy iskolának. Vagy adjátok el. Ahogy jólesik.
- A szerződések, pénzügyi mérlegek, stb?
- Azokat jó lenne visszaszerezni.
- A Rolex?
- Ajándék volt. Vihetik azt a szemetet, ha jólesik nekik.
- Az újságjaid?
- Mi? Ja!.. Ööö.. Ez most komoly volt?
Rövid hallgatás után Michael lesütött szemmel, szégyentől égő arccal tette fel a kérdést:
- Azokat a 93as fényképeket, vissza tudnátok szerezni?
- Nem ígérhetek semmit. De megteszem, ami tőlem telik. Erre megesküszöm.
- Ha kell... Fizesd le a bírót!
- Mégis hogy gondoltad? Ha kitudódna... Mehetnél a börtönbe, és még az Atyaúristen sem hoz ki onnét, nemhogy én. Eddig sem kerültek ki a képek a széfből.
- Könnyen beszélsz. Te szeretnéd, hogy a péniszed nagytotálban szerepeljen a címlapon? Ja persze, veled ez soha sem történhet meg, mert téged nem Michael Jacksonnak hívnak.
- Megértem, hogy bármit megtennél, hogy megszerezd azokat a képeket, és ha legális lehetőség mutatkozik, megszerezzük. Nem tudok többet tenni, bűnöző nem leszek, még a Te kedvedért sem. Nagyon remélem, hogy egy újság sem meri lehozni, még ha lehetőségük lenne rá, akkor sem. Különben nem csak a te haragoddal, hanem az enyémmel is szembe kell nézniük.
- Mindegy... - a hirtelen beálló kellemetlen csendet Jackson törte meg - Arra gondoltam, hogy most, ha akarjátok, rendelkezésetekre áll a birtok minden szolgáltatása.
- Te most.. arra gondoltál, hogy beindíttatod.. a.. vidámparkot?
- Én konkrétan arra gondoltam, hogy megnézhettek a moziban valamit szélesvásznon, vagy lovagolhattok, ha szeretnétek, de ha mindenáron körhintázni akartok, csak tessék...
Az ügyvédek felnevettek, kissé bizonytalanul, de csatlakozott hozzájuk ő is.
- Köszönjük, kihagyjuk a lehetőséget.
- De ugye maradtok vacsorára? Szeretnénk megköszönni, amit értem tettetek.
- Ez kedves tőled.
Az ügyvéd abban a reményben egyezett bele, hogy így legalább bepillantást nyerhet abba, hogy a kliense valóban a gyógyulás útjára lépett-e. Ugyan gyakorlatilag már nem dolgozott neki, és általában bizonyos távolságot tartott az ügyfeleitől, ebben az ügyben valahogy nem sikerült. Eszébe jutott, ahogy először nézett abba a sötét szempárba. Azt kutatta, vajon hihet-e neki – és észrevette, ahogy a férfi ugyanazt kutatja, hihet-e neki. Somebody's watching me A tárgyalás hónapjai alatt sok mindent látott abban a szempárban. Félelmet. A bizonyosságot az ártatlanságában. Vidámságot, ahogy a gyerekeivel játszott. Részvétet, mikor a nővére meghalt. Dühöt, mikor tehetetlen volt. Fáradtságot. Bánatot. És akárhogy érzett is, akármit látott a szemében, mindig ott volt mellette valami. A Zseni. Őstehetség volt, ezt soha, senki nem vitatta. Legalábbis épp elmével nem. Talán túl költői kép, hogy az ipse maga volt az életre kelt dallam. *Divinity in motion* De az is lehet, hogy csak túl hülye hasonlat. Végtére is, ő ügyvéd volt, nem költő.
Vacsora előtt hálát adtak Istennek. God have mercy/ Stop them destroying me/ An angel came to me/ To save my life A gyerekek, úgy tűnt, semmit nem vettek észre. Vidáman csacsogtak, de végig udvariasak voltak. Mindannyian köszönetet mondtak mindkét ügyvédnek. Vacsora közben Jackson megint csak tologatta az ételt a tányérján, vajmi kevés fogyott belőle. Miközben komoly harcot vívott minden egyes falattal, Mesereauval való első találkozójára gondolt. A fürkésző kék szempárra, ahogy a tekintetében kereste a választ: bűnös vagy sem. Ő állta a kemény tekintetet. Arra gondolt, kemény, de nem érzéketlen. Szenvedéllyel végzi a munkáját, és ezt roppant mód tudta tisztelni, hiszen ő is így dolgozott. A hosszú hónapok alatt egyre több részvét sugárzott a tiszta forrásvizet idéző szemekből. Water is my eye/ Most faithfull mirror És ő egyre kevésbé érzékelte. A vádaskodások letompították. Egyre nehezebb volt megkülönböztetni, ki barát, ki ellenség. Főleg, hogy mindenki kellemetlen kérdéseket tett fel neki, vagy fájó sebeket tépett fel.
Az ügyvédet némi megnyugvással töltötte el, hogy ügyfele, ha keveset is, de legalább eszik. Még mindig az első talkálkozásukon gondolkodott. Noha előtte voltak félelmei és fenntartásai, örült, hogy elvállalta a megbizatást. Ahogy annak is, hogy jó előre elmondta kikötéseit - „Nincs késés. Sem tánc a kocsi tetején! És a NOI-t felejtse el mindenki!” - és hogy tartotta is magát ezekhez. Első találkozásukkor Jackson meglepően normálisnak tűnt, de zárkózott volt, bizonytalan, és láthatóan kényelmetlenül érezte magát. Szinte az első naptól kezdve rábízta magát, és azt tette, amire az ügyvéd kérte. Illetve, hogy magához is őszinte legyen, amire nyomatékosan utasította. Világossá tette ügyfele előtt, hogy a tárgyalóteremben ő van otthon:
- Ami neked a színpad, az nekem a tárgyalóterem.
Ahogy felpillantott, Mesereau érzékelte ügyfele kínlódását. Úgy gondolta, a férfira ráfér a pihenés. Egy pillantással jelezte társának, hogy ideje menniük. A testőr kísérte ki őket. Az ügyvéd a lépcsőnél visszafordult egy pillanatra.
- Mr. Basheer! Kérhetnék egy szivességet?
- Azt hiszem, nincs akadálya.
- Adjon Michaelnek még egy, maximum két napot, aztán keverjen le neki egyet. Nem, inkább kettőt. Kárt ne tegyen benne, de higgye el szüksége van rá, és a környezetének is.
A testőr meg sem tudott szólalni, csak nézte a két ügyvéd távolodó kocsiját.
Folyt. köv.
7. rész
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése